Második Évad 38. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Reggel a telefon csörgésére ébredtem. Szinte már meg sem lepődök. Komolyan ki várná meg, hogy emberi idő legyen, és akkor keressen esetleg amikor fent vagyok. Komolyan mit feltételek a ma élő emberekről.

- Hova kell menni?

- Vegyél fel egy estélyit, bálba mentek. - mondta apa.

- Miért mi?

- Mert mi megoldottuk a gyilkosságot, ti meg elkapjátok a gyilkost. Tiszta jó. Akkor 2 órátok van. Addigra ott leszek. A részleteket a kocsiba mondtam. - tette le a telefont. 

- Ki volt?

- Apa. Mi nekünk kell elkapni a gyilkost.

- Jó, majd később. - húzta a fejére a párnát.

- Két óránk van, hogy elkészüljünk egy bálra. - lökdöstem meg, majd ki keltem az ágyból.

- Mi? - ugrott fel.

- Jól hallatod. Szóval öltözhetsz is. Előbb enyém a fürdő. - mondtam és már be is mentem. 

Nem voltam bent sokáig. Mire kiértem Louis kimászott az ágyból. Nagyon nyúzott feje volt. Bár szerintem én sem voltam sokkal élénkebb. 

- Mi volt tegnap? - fogta a fejét.

- Premier. Meg este édes kettesben is voltunk.

- Akkor azért vagyok ennyire fáradt.

- Kend rám. - forgattam a szeme.

Lementem csináltam egy gyors reggelit, majd főztem mellé kávét is.

Nagy nehezen Louis is levánszorgott a lépcsőről.

- Milyen bál van reggel?

- Kérlek szépen este hat lesz két óra múlva. - húztam el a számat amikor megláttam, hogy mennyi az idő.

- Meddig voltunk fent este? - csodálkozott.

- Sokáig.

Ahogy megittuk a kávé utolsó kortyait is már dudált apa. Szoknya alá elrejtettem a fegyvert, Louis meg a zakója alá, majd indulhat a vadászat. Apa elmondta a részleteket, majd kitett minket. Valami festmény kiállítás volt az egyik terembe a másikban meg a bál zajlott.

- Kit keresünk?

- Steven Morgen-t. - majd ketté váltunk.

Egy pezsgőt levettem a pincért tálcájáról, majd kerestem a gyilkost a tömegbe. Ezer százalék, hogy ő volt. Volt több szemtani is. Látták ahogy szétvágja az áldozatát, majd az erdőbe viszi. A széfbe zárt hullák estén is dolgozunk, de ott még nincs előre haladás.

Egy kéz befogta a számat, majd behúzott egy apró helyre.

- Mit akarsz zsernyák? - kérdezte egy férfi hang.

Ellöktem magamtól, majd neki az egyik komódnak. Sajnos felállt. Amikor újra megakart fogni képen rúgtam. Kicsavartam a kezét, majd elrúgtam majd megmutattam neki közelebbről a térdem.

- Ezt azért mert tönkre tetted az utolsó szabadnapunkat. 

Feltöröltem vele a padlót. Még mindig próbálkozott. Megrúgtam a mellkasát, majd kitört az üveg és nem kell fel.

Felhívtam a fiúkat, hogy meg van gyilkos. Vagy is leütöttem valakit. Remélem, hogy nem mást intéztem el.

Nem kellett sok és rendőrök lepték el a bált. Mint kiderült jó embert kaptam el, csak agyrázkódást okoztam neki, szóval nem börtönbe ment hanem kórházba. Pár hét szabadság fegyőrökkel.

- Mint egyetlen nő. - kezdett bele Harry.

- Nem csinálom meg a papír munkát.

- Ezért neked kell megcsinálni a papírmunkát. - fejezte be Niall.

- Nem.

- De. - mondta Liam, majd a kezembe nyomott egy halom papír.

Haza mentem és otthon neki láttam a munka legjobb részének. A köcsög papírok kitöltésének. Egész este fent voltam. Louis főzött kávét, majd ő is felmarkolt egy papír köteget. Romantikus papír munka.

Azt sem tudom, mikor estem be az ágyba.

Második Évad 37. rész

.:: Jazz szemszöge ::.
(+18)

Ahogy ment a vetítés én végig mosolyogtam. Végre valami, amit én csináltam és büszke lehetek rá. Remélem most már Zoe is látja hogy nem is vagyok olyan rossz. Zoe, félre húzott rögtön mikor vége lett és lecsillapodtak a kedélyek.

- Mit akartál mondani? - kérdezte rögtön.

- Hát. -kerestem szavakat , de nem nagyon találtam ugyanis még nem mondhatom el.

- Nah? -kérdezett ismét, egy kis idő múlva.

- Azt akartam mondani, hogy kívánj sok sikert és gratulálok, egész jó színész voltál. Büszke vagyok rád. - rukkoltam elő egy fedő szöveggel.

- Ennyi?

- Igen. - mosolyogtam.

- Nem győztél meg, de nem várok mást már tőled. Te pedig jó rendező vagy. - kacsintott és elment a többiekhez. Én rá jöttem, hogy nem ronthatom el Zoe tökéletes világát az enyémmel, ami elég balhés, de lassan majd csak minden helyre áll. Egy telefon csörgés.

- Szia, mi az? - szóltam bele a telefonba.

- Szia, tudod a Morgen-es ügy, az ifjabbik megszökött és megakar ölni téged, mert te buktattad le őket. - mondta el, ennyit a helyre álló életemről.

- Rendben. Köszönöm, hogy szóltál.

- Tudja, hogy ma van premiered, szóval nagyon vigyázz. - mondta Enrike.

- Rendben. Köszönöm, hogy szóltál. Jó éjt tanár úr. - tettem le a telefont, egy kis ideig még maradtam ünnepelni a többiekkel, utána hívtam Bleaket, hogy mennyünk haza. Egy ismeretlen helyre vitt az új házunkra, ami be volt pakolva, ahol várt Fanta is és mesés volt. Tyler birtokától nem messze.

- Ez csodálatos. - mondtam, amikor leültünk a kanapára.

- Tudom, de nálad nem jobban.

- Bleake, mondanom kell valamit.

- Remélem nem rosszat. - nézet rám aggódó szemekkel.

- De.

- Mi a baj?

- Meg akarnak ölni. Emlékszel a bűnöző Justin Morgen-re a fotósra? - kérdeztem meg a szerelememet.

- Igen, de ha kell én ölöm meg. - sziszegte.

- Nem kell. Jól vagyok. Ne aggódj! - csókoltam meg.

- Nem aggódóm, de kérdeznem kell valamit. - érintette az ujjbegyét az ajkamhoz és mélyen a szemembe nézet.

- Hallgatom. - mondtam.

- Én szeretném megkérdezni, hogy készen állsz-e... - terelte a szót arra, amitől már nagyon rég rettegtem és talán életemben 4-szer csináltam, de már 22 éves vagyok. Vele most jutottam oda, hogy igen akarom és igen vele és igen szeretem.

Végre elfelejthetek minden rosszat. A rossz tetteim, a rossz emlékeim, mindent ami bántott, ami meggyötört és átváltoztatott. Neki hála önmagam lehetek, vele biztonságban vagyok. Válaszként megcsókoltam, remélem ebből mindent ért. Végigdöntött a kanapén majd egyre vadabbul csókolt, én megharaptam az ajkát, ő vissza az enyémet és eközben a melleimnél matatót,  masszírozta őket.

- Mennyünk fel. - lihegtem a csókok közepette.

- Jó húzott fel. - menyasszony pózba vitt fel a szobáig, de az ajkunk egy pillanatra sem vált el egymástól.

Mikor lettet a fenekembe csípet, mire én rápaskoltam az övére. Rögtön berúgta az ajtót én oda nyomtam a falhoz és simogattam a mellkasát. Ő a nyakamat csókolta, amit ki is szívott, a csók közben az ágy felé haladtunk. Végig fektetett rajta, majd megszabadított a felsőmtől. Apró csókokkal halmozta el a hasam és az egész mellkasom. Én lehúztam róla a pólóját és, a körmeimet végig szántottam a mellkasán ez biztosan meglátszik majd.Lehúzta rólam a nadrágot, majd a kezeivel a belső combomat simogatta. A nyelvével a ruha mentes területeket bejárta... Mikor végzett ezzel is ismét az ajkamra tapasztotta a sajátját. Utána kikapcsolta a melltartóm és a ismét a szabad területeken játszadozott az ajkával és a nyelvével. Csókolta, szívta és masszírozta a melleim. Nagyon meglepet, amikor a nadrág hirtelen lekerült rólam. Ő is megszabadult a ruha darabjaitól, majd az éjjeli szekrényből elő vett egy gumit.

- Felkészültél. - jegyeztem meg mosolyogva.

- Jobb félni, mint megijedni. - jött vissza hozzám. Felgörgette a kotont majd vissza mászott hozzám. Megcsókolt és apró csókokkal halmozott el, közben óvatosan belém hatolt, kicsit fájt de türelmesen várt és úgy kezdet gyorsítani bennem, egyszer ő majd én voltam felül. Majd teljes férfiasságával teljesen bennem volt.

- Bleake. - nyögtem, minden érintésénél.

- Édesem. - kezdet egyre vadabbul járni bennem. Pár másodperc múlva a csúcsra jutottam, közben még Bleake hátába mélyesztettem a karmom, ő felszisszent. Lökött még párat rajtam, majd megmaradtunk abban az állapotban, kiszállt belőlem és kidobta a kotont.

- Szeretlek. - jött vissza mellém az ágyba és megcsókolt.

- Én is. - csókoltam meg. Hogy milyen jó volt vele.

- Mit szólsz, ha gyakrabban csináljuk? - húzta ravasz mosolyra a száját.

- Nem rossz ötlet. - húztam magunkra a takarót és szembe fordultam vele, úgy aludtunk el.

Második Évad 36. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Ma van a premier. Minden zsongott mint a méhek. Apa volt a legidegesebb. Mivel nem hallgatom ahogy panaszkodik, mert valamit elszúr ezért elmentem hozzá és segítette, neki.

- Nem hiszem el, hogy gondot okoz milyen ruhában menj el egy filmbemutatóra. - fogtam a fejem.

- Képzeld el. - morgott.

- Mint egy hisztis kislány. - temettem az arcom a párnába.

- Ez jó? - emelte fel már hatodszorra ugyan azt a ruhát.

- Tőlem aztán még fürdő gatyában is mehetsz.

- Kivagyok veled segítve.

- Mit vársz. Mondjam meg hogy mit vegyél fel?

- Igen.

- Jó. Ott egy fekete zakót meg van hozzá csokor nyakkendő. - adtam oda neki az említett ruha darabot.

Felöltözött, én meg magára hagytam. Egy, mert nekem is készülni  kell. Kettő anyánk is itt van. Annyira örülök neki, hogy majd megfojtom. Szeretetem árad, de ha megint kinézi magának Louis-t, akkor vége, kiherélem. Már mint anyámat nem a férjem.

Ahogy haza értem felvettem a ruhám és már indultam is. Így is késésben vagyok. De hát ha én nem megyek oda apához, akkor a film főszereplője megjelenik valami hülye ruhába.

Hogy teljes legyen a nap. Dugóba keveredtem. Fél óra késősből, egy lett. Így csak az interjúkról maradtam le, de ott is inkább Jazzy-t, Zayn és az apját faggatták.

Annak ellenére, hogy késtem tőlem is kérdeztek.

Louis-sal az egyik hátsó bejáratnál találkoztam.

- Jazzy már keresett. - mondta miközben kinyitotta előttem az ajtót.

- Mit akart?

- Nem mondta, csak annyit hogy mondjam meg neked, hogy kerested.

- Jó, majd, ha vége a filmnek akkor megkeresem. - mentem be a terembe.

Ahogy beértünk utánunk még jött pár ember. Elfoglaltuk a helyünket, majd vártuk, hogy kezdődjön a vetítés.

Jó volt ez a több mint hat vagy hét hónap. Nincs idő érzékem. Míg ment a forgatás közben az esküvőt is kellett tervezni.

Most megy majd megy tanulni. Orvosnak. Remélem megtalálja amit akar csinálni és Bleake mellette lesz. Benne jobban megbízik mint bennem. Elfogadtam. Fáj, de nem tudok ellene mit tenni.

Hirtelen elsötétült a terem. Mindenki abba hagyta a beszélgetést.

Louis rátette a kezét a combomra, majd megszorította.

Összekulcsoltuk a kezünket, majd úgy ültök végig a filmet. A végén betették a kivágott részeket, meg hogy is készült a film. Ahogy nézem úgy élem át újra.

" - Figyelem emberek. Most jön az, hogy Richard és Zoe találkozik. - tapsolt Jazzy.

- Örvendek. - nyújtottam a kezem apának.

- Én is. Amúgy az apád vagyok.

- Én meg a lányod. - röhögtem el a végét.

- Ti meg mi a jó szart csináltok? - jött oda egy kicsit vörös fejjel Jazzy.

- Találkoztunk.

- De nem így kellett volna.

- Akkor hogy?

- Ahogy leírtam. - emelte fel a papír.

Más néven forgató könyv. Amit rajtam kívül mindenki elolvasott. Át éltem szóval úgy voltam vele, hogy még egyszer is menni fog.

- Hol? - vettem a kezem és kezdtem el lapozgatni. Egy jó ideje lapozgattam amikor is a végére értem.

- Én nem láttam sehol. - adtam vissza.

Kinyitotta a mit tudom én hol és a képembe nyomta. De hűen magamhoz nem olvastam el. Én volta ott, én tudom hogy történt, szóval nem egy papír fogja megmondani mit csináljak."

"- Zoe szőkése a következő. - mondta Zayn.

- Honnan kell megszöknöm? - néztem értelmetlenül.

- Ennyire korán nem lehet. - nézett unottan Zayn.

- De. - védett meg Louis.

- Jó, csak csináld azt amit le van írva. - hagyta ránk.

Megcsináltam úgy ahogy le volt írva. Kb. 10.-re sikerült. Lehet hogy hamarabb megy, ha tudom mi van leírva és nem úgy kell elkiabálni részenként, mit csináljak. "

" - Jön az utolsó jelenet. - kiabálta Jazzy.

- Végre. - sóhajtottam fel.

- Hallottam.

- Tudom. Úgy akartam. - kiabáltam."

Ahogy vége lett mindennek hatalmas volt a taps. Jazzy, Zayn és apa mentek ki és meghajoltak. Majd mi is mentünk utánuk.

Elvonult a nagy tömeg. Kevesen maradtunk. Félre húztam Jazzy-t, hogy megkérdezzem mit szeretett volna.

- Mit akartál mondani? - tértem a lényegre.

Második Évad 35. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Ez nagyon nem jó így, igaz ma kiengednek, de a testvérem esküvőjén kellett eltörnöm a lábam, pont én bénáztam el az esküvőt... de legalább a nászút után Zoe elhozta nekem Fantát. Tyler haza vitte és Bleake pedig végig mellettem volt. Az orvosok megengedték, hogy 5 nap múlva haza menjek. Leveszik a gipszet is. Egyébként a film premier pont azon a napon lesz. Alig várom. Csak ugye azért nem a legjobb, magas sarkúba lenni egy lábtörés után, de majd megoldom valahogy. Ami az itten töltőt időt illeti a fiúk minden nap bejönnek és hoznak valami finomat. Van Tv, és rendbe tudom tenni a gondolataimat. Rájöttem, hogy lassan mindent el kell, hogy mondjak Zoe-nak. Tudnia kell, hogy miért vagyok ilyen és hogy mi lett velem. Lehet, hogy soha nem ért meg majd, de lehet, hogy végre rájön, ahogy én is, hogy szeretem Bleake-t.

- Szia, szívem! - lépet be a lovagom félre tolva minden gondolatom.

- Szia! - köszöntem, majd egy csókkal üdvözöltük egymást.

- Beszéltem az orvossal, ma haza enged. De csak jövő héten kerül le rólad a gipsz.

- Imádlak! - csókoltam meg megint.

- Én is, de még pihened kell nekem meg házat kell vennem.

- Házat venni? - néztem rá.

- Igen. Tyler közelébe van egy másik eladó birtok és megtudjuk venni, és én arra gondoltam.

- Bleake, te azt szeretnéd ha összeköltöznénk? - szakítottam félbe.

- De csak ha te is szeretnéd és nem csak, mint testvérek. - ezen elmosolyodtam.

- Akkor ajánlom, hogy jó ízlésed legyen a házak terén. - pusziltam meg.

- A lányok terén is az van. - húzta ravasz mosolyra az ajkát. Válaszul csak megcsókoltam.

 .:: Bleake szemszöge ::.

Nem tudom, hogy kellene csinálnom, de valahogy most már időszerű lenne és nem akarom sablonosan, mert az nem lenne hozzá méltó talán igen ez lesz az beszélnem kell Zoe-val. Remélem valóban úgy gondol mindent, ahogy a csókjai elmondják. 

- Na jó el kell mondanom valamit.

- Mit? - nézet rám értetlenül.

- Bent járt nálad Zayn és csúnyán össze kaptam vele. - ismertem be a bűnöm, mire érdeklődve nézet rám.. tehát el kell mondanom mindent. - Arra, jöttem be, hogy te alszol ő meg megpuszil és fel ment a pumpám. Szóval tudod, hogy szeretlek és nem akarom, hogy ő a közeledbe legyen és vitatkoztunk már nem a kórterembe és nem is az épületbe kimentünk az utcára, mert Tyler mondta, hogy ezt nem itt kéne, tehát hangos szó váltásba keveredtünk ő azt mondta hogy szeret téged én meg behúztam neki egyet. - fejeztem be a történetet közben bevillant a kép, mikor Zayn-t megtaláltam az alvó angyalomnál.

- Bleake, nem érdekel mit tettél vele. Én téged szeretlek. - ennyit mondott, tehát nem haragszik.

- Én pedig téged. - Oda hajoltam hozzá és megcsókoltam egy hosszú szemikontagtus után.

A csók ő maga volt, vad, szenvedélyes, de még is érzékeny és angyali. Nem tudom, hogy hogy mondom el neki, de muszáj lesz neki is tudni kell, ha én már közel mindent tudok.

- Öltözz és mehetünk haza. - engedtem el a karjaimból.

- Rendben, de csak akkor, ha elmondod, hogy min gondolkozol.

- Elmondom, de nem most.

- Bleake, létszíves.

- Ezt nem így akartam, de legyen. - vettem egy nagy és mély levegőt, mert hát most parázok és nem kicsit. - Szóval nem tudom, hogy kezdjek hozzá. Te megosztottad velem mindent titkod, hát nekem is meg kell osztanom veled egyet.

- Hallgatlak. - ennyit mondott.

- Az anyád. - kezdtem bele.

- Igen?

- Az anyukád az igazi anyád,  a vérszerínit.

- Bleake! - szólt rám.

- Nos ő ,mikor elhagyott titeket hozzáment az apámhoz. Az én szüleim is elváltak, anyával maradtam. De az anyukád megbízott, hogy vigyázzak rád. - mondtam ki végül.

- Tessék? - akadt ki teljesen.

- Sajnálom.

- Te végig játszottál velem? Csak egy megbízás vagyok? - néztem rá.

- Nem! Az elején egy feladat voltál az életemben, de mára már te vagy az életem.

- Bleake, én nem tudom, hogy higgyek neked. Benned mindig bíztam.

- Fizetett nekem, de mikor megláttalak és beszéltem veled, tudod legelőször. Visszaadtam a pénzt és megszakítottam vele és az apámmal a kapcsolatot. 

- Bleake. - kezdet neki, félek, hogy soha többé nem akar látni. - Köszönöm, hogy elmondtad, de én erről már tudok.

- Tessék? - most én döbbentem le. - Még is kitől?

- Az anyukádtól. Elmondta, hogy megbízott anyám téged, és hogy te elutasítottad, az okot nem mondta el. 

- Az ok, az hogy szeretlek. - mondtam el én az okát.

- Tudom.

- És nem haragszol?

- Nem. - válaszolt és neki állt öltözni. Ez az én Jazmine-om. Okos, makacs, olykor lázadó és vad, de mindig tiszta lelkű és angyali.

.:: Zayn szemszöge ::.

Ma van a nagy film premier, remélem Jazz is ott lesz. Beszélnem kell vele, de úgy, hogy az a kettő nincs jelen.  El kell mondjam neki, hogy szeretem és hogy bocsásson meg, ha tetszik a régi volt barátomnak ha nem. Nem is értem miért akarok vele lenni, amikor már hány pasija volt... és hát.. engem észre sem vesz, de majd megmutatom neki. Bleake úgy sem lehet jelen a premieren csak Tyler... de nem fog botrányt csinálni...

Bleake már megtette helyette, mikor benéztem Jazz-hez a kórházba. De ő miért utált meg? Ő nem vesz figyelemebe. A francba is!!!! Kit érdekel. Ostoba liba! Most irány a premier.

Ha egyszer sikerülne valami, és ott lesz Perrie-is. Szerencsétlen vagyok.

~ Premier ~ 

.:: Jazz szemszöge ::.

Szuper, itt lehetek a saját filmem bemutatóján, és rengetegen vannak, úgy érzem most egy titkos álmom vált valóra, kár hogy Bleake nem jöhet velem, mert neki orvosi konzultációja lesz az állatkerttel. De Zoe itt lesz, ha nem akkor esküszöm, hogy kinyírom. Mikor oda értem még nem a megjelenő  ruhába Louis-sal csináltunk egy közös képet. Utána Harry-vel és Niall-al majd persze a főnökkel vagyis Liam-mel is kellett.

Zayn oda jött, hogy beszéljen velem hát, én nem akartam, de félre hívott, amit le is kaptak a fotósok, szerencsére már a rendes ruhába voltam.

- Zayn! Nem akarok veled beszélni, csak ha muszáj. - hagytam ott, de elkapta a karom.

- Meg kell hallgatnod! - próbált erősködni.

- Nem nem kell és nem is foglak.

- De szeretném ha meghallgatnál! - ismételten egy Zayn Malik-ot hallhatunk. Felhúztam a szemöldököm és közöltem, hogy nem, mikor az apja oda jött, hogy jelenésünk van.

- Gyertek! Kezdünk. - hívott minket.

- Megyünk. - válaszoltam és elindultam.

- Egyet árulj el, lesz amikor meghallgatsz? - kérdezte meg.

- Lehet, de lehet, hogy  nem. - hagytam magára. - Zoe! - kerestem a tömegben a testvéremet.

Második Évad 34. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Bora Bora csodás volt. Kár, hogy csak egy hetet töltöttünk ott. De sajnos haza kell jönni. Míg mi oda voltunk, addig Jazzy törött lábbal bekerült a kórházba, sőt még egy hétig bent is lesz. Bleake vigyázz rá. Apa meg a fiúk teljes gőzzel dolgoznak az ügyön. Nem sokat haladtak előre.

Már leszálltunk a gépről is és már otthon vagyunk.

- Végre valami ami nem a vízből halászták ki. - mondtam miközben felbontottam a pizza-s dobozt.

- Nem volt annyira vészes. - fogta meg az állam.

- Annak aki szereti a halat annak nem, de én még a szagát sem bírom. - rázott ki a hideg.

Louis az államnál fogva közelebb húzott magához, majd adott az édes csókot az ajkaimra. 

Bekapcsoltam a Tv-t majd, feltettem a lábaim az ölébe és minden figyelmem pizza-nak szenteltem.

Mikor elfogyott az egész doboz, Louis-tól is vettem le egy szeletet. Leszedtem róla a répát, majd rátettem az övére.

- Mit csinálunk ma? - vette le a lábaim.

- Meglátogatom az egyelten húgomat, aki csak bajba tud keveredni. Meg Mex-et el kellene vinni sétálni.

- Akkor induljunk. - kelt fel - Mex-et is vihetjük, hisz nyomozunk - kacsintott.

Kidobtam a pizza-s dobozt, majd beleléptem a topánkámba. Mex hátra ült. Louis-tól elvettem a kulcsot. Beszálltam a volán mögé, majd indítottam is James-t. Kórházhoz értünk. Bezártam a kocsit, majd minden gond nélkül felmentünk a harmadikra. 

Jazzy ajtaja nyitva volt. Louis és Mex kint leültek egy székre, és meg bekopogtam. Amikor megkaptam az engedélyt, hogy belépjek késlekedés nélkül léptem be.
- Hogy van a beteg? - mosolyogtam.

- Voltam már jobban is. - fonta össze a kezét - Milyen volt a nászút?

- Esemény dús. - mosolyogtam, mire csak megrázta a fejét. - Mi az? Nem mondtam semmit.

- Csak gondoltál. - forgatta a szemét.

- Gondolni szabad.

Bleake jött be két pohárral. Oda adta Jazzy-nek, majd egy csókot is nyomott a homlokára.

Lehet, hogy régen Zayn-t szerette, de most már Bleakert dobog a szíve.

Pár perc múlva Louis is be jött. Mex feltette a fejét, mire Jazzy megsimította. Ahogy figyeltem a szőke mozdulatait eszembe jutott, hogy tehetném boldogabbá a napját.

Még maradtunk egy kicsit, meg mentünk, mert Mex már nem bírt magával.

Egy eldugott parkba mentünk. Az idő csodás volt. Annak ellenére, hogy tavasz van, van olyan meleg mint nyáron. Az egész park zöld színben úszott, meg egy barna foltba ami egy pillanatra sem áll meg. Folyamatosan keres valamit. Vagy nem is tudom mit csinál. Lehet, hogy csak élvezi a friss levegőt.

Louis leült a fűbe, majd beleültet az ölébe. A fejem neki támasztottam a vállának és úgy figyeltem a fűben szaladgáló mókusokat, vagy éppen az tiszta kék égen repülő madarakat. Ehhez a csodás látványhoz még egy megnyugtató szuszogás is társul meg a legbódítóbb illat számomra. Arcszeszének az illata ami arról árulkodik, hogy nem rég borotválkozott.

Mikor szemem levettem az égről, körbe néztem, hogy megtaláljam Mex-et. Akár merre néztem sehol nem találtam.

- Mi az? - kérdezte Louis mikor elkezdtem fészkelődni az ölébe.

- Nincs itt Mex. - álltam fel.

Louis is feltornáztat magát. Én megindultam az erdő felé, közben Louis mögöttem jött. Ahogy egyre beljebb mentünk megpillantottam egy barna folyton csóváló farkat. Oda mentem, meg akartam tudni, mi keltette fel ennyire a figyelmét, ami nem kaja.

Ahogy közelebb mentem láttam egy kezet. De nem volt több ott. Hirtelen megpillantottam egy testet is. Mind a két keze meg a két lába le volt vágva és messze tőle volt szétdobálva.

- Ezentúl nem megyünk ki sehova. - sóhajtott fel Louis, majd hívta a többieket.

- Ebben egyet értek. - csatoltam rá a pórázt a hulla megtalálójára.

Nem kellett sok és megérkezett a monyozó brigád. Mondjuk a főnök meg a két állandó segédje hiányzott. Helyette apa jött.

- Sziasztok. - köszönt.

- Kellünk ide? - tettem fel a legfontosabb kérdést. - Nem láttunk semmit, nem volt senki rajtunk kívül és még szabadságon vagyunk. - mondtam el egy szuszra.

- Holnaptól úgy is jelent lesztek. - legyintett, majd utunkra engedett.

Nem haza mentünk, hanem Tyler-hez. Amikor bekopogtam hozzá egy kicsit meglepődött. Megmondtam, hogy mire gondoltam, mire azonnal bele egyezett.

Visszamentünk a kórházhoz. Ahogy kiszálltam felcsatoltam Fanta pórázát, majd Louis és Mex-et hátra hagyva mentem vissza.

Kikerültem az orvosokat, meg a betegeket, majd gyorsan felszaladtam a lépcsőn a harmadik emeltre. Körül néztem. Nem láttam senkit, majd elfutottam Jazzy szobája ajtajáig. Benéztem az ablakon. Mikor meggyőződtem róla, hogy nincs bent nővér bekopogtam, de a választ nem vártam meg és úgy nyitottam be. Amikor Jazzy meglátta az egyetlen nagy kiskutyáját felcsillant a szeme. Fanta meg vinnyogva ment oda hozzá.

- Nem én hoztam, ha jön valaki akkor meg valahova rejtsd el. - mondtam neki.

- Köszönöm. - ölelt magához.

- Szívesen. Majd Tyler jön érte este. Én megyek, élvezem a munka nélküli pillanatokat.

Magukra hagytam őket, majd mintha mi sem történt volna úgy sétáltam ki. Beszálltam a kocsiba, majd végre haza mehettünk.

Otthon Alex várt minket. Louis megvakarta a fejét, mire megrázta magát, majd vissza ment a helyére.

Adtam nekik enni, majd Kölyköt, meg a Csaját is elláttam.

Mire beértem addigra Louis már le is zuhanyzott. Gyorsan én is megmosakodtam, majd befeküdtem mellé az ágyba.

- Jó éjt. - adott egy csókot az ajkaimra.

- Neked is. 

Második Évad 33. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Kimondták a boldogító igent meg megvolt már a lagzi nagyobb része én ki mentem a teraszra, tudni kell, hogy ott lépcső volt és megcsúsztam, a földön kötöttem ki.

- Valaki! SEGÍTSEN! - óbégattam. De nem volt sikeres. Nagyon fáj a lábam és nem birok felállni sem, Zoe ki fog nyírni, mert elszúrom a tökéletes lagzit. Nagyon ciki, én voltam azon, hogy minden remekül sikerüljön, de én rontom el.

- Gyere! Segítek! De te mit csináltál már megint? - állított talpra. De a lában nem akart a földön megállni, így rá támaszkodtam.

- Elestem. - ismertem be. Kicsit mosolygott. Majd a kocsi felé vette az irányt. Tényleg ő az őrangyalom, csak most nem pontosan érkezett.

- Hova megyünk?

- Még kérdezed? A kórházba. - jelentette ki.

- De elég egy szék meg borogatás.

- Nem! - szakított félbe - Eltört, neked kórházba a helyed és én be is viszlek. Ha kell később mindent megmagyarázok a nővérednek, de most irány a kórház.

- Oké. - adtam fel. Rájöttem, hogy valamit el kell mondanom Bleake-nek - Mondhatok valamit? - kérdeztem meg tőle mikor be ült a volán mögé.

- Persze. De előtte én is szeretnék mondani valamit. - hát jó.

- Oké.

- Szóval én csak azt akarom mondani, hogy én még mindig szeretlek és szeretni is foglak. Hiába mentem el, te már bennem élsz. Bennem van a mosolyod, a könnyed, a dacod. A csókod íze. A tekinteted, a mozdulatod, de ami a legfontosabb. Erősen bennem ég az irántad érzet szerelem.- Szerelmet valót. Ezt el sem hiszem.

- Bleake, én nem akarok mást mondani, mint hogy sose tudlak kiverni a fejemből, mert beléd szerettem. - Kimondtam, ő is. Meg volt az egymásnak szánt vallomás, amit ismét az az édes csók váltott fel, ami után mindig mosolygok és egy újabb csókért vágyakozom. Nem tudom, hogyan azt sem mikor, de megtaláltam ŐT. Igen csupa nagy betűvel, mert nekem Ő az igazi. Nem csak őrangyal, barát és pasi. Hanem Ő az akiért a szívem dobog. Nem tudom és bevallóm nem is érdekel, hogy mikor történt ez meg velem, hogy szerelmes lettem belé, de egy biztos. NEKEM Ő KELL és a csókjai arról árulkodnak, hogy NEKI ÉN KELLEK. Így lesz a mesékben két darabból egy egész. Hát velünk is megtörtént. Be vitt a kórházba, ahol bent kellene maradnom, mert sikeresen eltört a lábam, azt mondták két hétig a kórházba kell maradnom és utána kapok járó gipszet elvileg. 

- Ha én nem akarok itt maradni? A testvéremnek ma volt az esküvője. - próbáltam alkudni az orvossal.

- Kisasszony, a válaszom, hogy marad.

- Én is maradhatnék éjszakára? - kérdezte Bleake a dokit.

- Felőlem. Reggel jövök és ellenőrzök a vizit során. - mondta az orvos és kiment a kórteremből. Én oda mentem a nekem kijelölt ágyhoz. Bleake, elszaladt a cuccaimért, hogy legyen mit felvennem stb. utána a kórházi ágyban töltöttük az estét. Én aludtam, ő vigyázott rám.

- Szeretlek! - mondta, amikor álomra hajtottam a fejem és megpuszilt, nekem már nem volt erőm válaszolni. De én is szeretem.

Második Évad 32. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Hiába nem az én stílusom még nekem is tetszett a habos babos ruha. Louis mikor meg látta mosolyt le nem lehet törölni az arcáról, sőt még a kezét is a szája elé kapta. Ha jól láttam egy könnycsepp is volt a szeme sarkába.

Mindenkit meglepet azzal, hogy szemüvegben jelent meg és nem kontaktlencsével. Sokkal jobban állt neki. De az igazi ok az volt, hogy valahol elhagyta. Mondta, hogy sajnálja de látni akar az esküvői ruhámba, ezért szemüvegbe fog megjelenni. Nem bántam meg egy pillanatig sem. 

Mivel meg lett az igazi apám, akivel az ismerkedés elégé furcsán kezdődött, de a vége jó lett, így ő kísér az oltárhoz.

- Gyönyörű vagy. - mondta Louis mikor mellé értem.

- Azért gyűltünk ma itt össze, hogy tanúi legyünk e nő és férfi házasságának. - kezdett bele a pap.

~ Unalmas ceremónia és boldogító igen után ~

Lagzi része a központi park kertjében volt. Mivel csodás volt az idő így vétek lett volna bezárni magunkat poros helyiségbe. Louis éppen a rokonaival beszélgetett addig én felhívtam két embert, és megkértem, hogy jöjjenek ide, mert beszélni szeretnék velük.

- Még mindig nem hiszem el, hogy te mentél most férjhez. - mondta Josh.

- Néha még én sem. - néztem a kapu felé ahol láttam, hogy jönnek be.

- Mindjárt jövök, csak elrendezek valamit Jazzy-val kapcsolatba. - mondtam neki.

- Még mindig bajba kerül?

- Egyre többe.

Felemeltem a szoknyámat, majd amilyen gyorsan csak lehet menni magassarkúban a füvön úgy mentem.

- Szia Zoe mit szeretnél? - kérdezte Tyler.

- Tudom, hogy Jazzy titkol valamit. Ismerem. Azt is tudom, hogy ti tudjátok mi. - mondtam.

- Folytasd. - mondta Bleake.

- Bennetek jobban megbízik mint benne.

- Nem igaz.

- Ne tagadjátok észre vettem. Nem vagyok sem vak, sem hülye. Csak valamire megakarlak titeket kérni.

- Mire? - kérdezte Tyler.

- Vigyázatok rá.

- Mindenféleképpen. - mondta Bleake.

- Köszönöm. - mondtam nekik, majd ott hagytam őket.

Visszamentem Louis-hoz aki egy édes csókkal köszöntött.

- Hol voltál, már kerestelek.

- Beszélgettem. - vontam meg a vállam.

Beszédünk tükrözte, hogy nem vagyunk normálisak. Mindig egymás szavába vágtuk. Meg folyamatosan basztattuk a másikat. Többiek csak röhögtek rajta, de a fő poén talán ez volt.

- Egy biztos köszönjük a két tanunknak. Mondjuk nem minden nap bilincselnek oda egy sztriptíz rúdhoz.

- Meg nem minden nap borotválkozol. - ahogy kimondtam mindenki szakadt a röhögéstől. AZ egész beszédünket az szimbolizálta, hogy nem vagyunk normálisak. Louis mér arra is panaszkodott mindenki előtt, hogy mennyire elviselhetetlen vagyok ha megjön. Erre válaszképpen csak annyit mondtam, hogy én meg MINDEN reggel hallgatom a hisztidet, mert nem akarsz felkeni. 

Nem sokkal a beszéd után észrevettem. hogy Jazzy eltűnt. De megnyugodtam, mert Bleake azonnal utána ment.

Hajnali ötig tartott a bulizás. Végén csak fiúk maradtak meg én. Ja meg apa.

- Hova is mentek nászútra? - kérdezte Harry.

- Bora Bora. - válaszolt helyettem apa.

- Jó utat. Csak többen ne jöjjetek vissza. - mondta röhögve Niall.

- Kellene nektek egy csaj, hogy leszálljatok rólam. - mondta Louis.

- Ha látsz Bora izén valami jó, akkor küld el. Várni fogom. - mondta Harry, mire csak röhögtünk.

Fiúk haza szállingóztak, apa meg maradt, mert innentől ő rendezi a takarítást.

Ahogy haza értünk Louis segített megszabadulni a hatalmas ruhától. Bőröndjeink már össze voltak pakolva. Felvettem egy kényelmes ruhát. Addig Louis hívott egy taxit.

Jazzy és Iza bevállalta, hogy figyel Alex-re, Mex-re meg Kölyökre meg a szeretett asszonyára. Kész állatkert van nálunk. 

Ahogy kiértünk a repülő térre, becsekkoltunk és már szálltunk is fel.

Ahogy Louis le ült mellém én a vállára dőltem és azonnal elnyomott az álom. Hosszú napunk volt, és fárasztó.

Második Évad 31. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Na tessék itt van Zoe, nagy nagy napja és én elaludtam, oké fogok magamhoz gyorsan valami ruhát és irány.

- Sziasztok! Sziasztok? - mentem el a kanapé mellet még egyszer, ugyanis a két őr angyalom időzött ott.

- Helló. Neked nem kéne...

- De nagyon kéne! Valaki vigyen el! - néztem a fiúkra boci szemekkel. Bleake és Tyler persze egyszerre nevetett fel és indultak el.

- Nah ki visz el? - kérdezte Bleake.

- Nem tudom. Én nem vagyok hivatalos az esküvőre, szóval szerintem én elviszem te meg neki állsz készülődni. Oké? - ajánlotta fel Tyler.

- Fiúk! Haladjunk!!! - néztem a pizsamámra.

- Oké. Vidd! - adta be a derekát Bleake. Tyler-rel elindultunk Louis-ékhoz. Iza nyitott ajtót.

- Szia! Tyler, köszi a fuvart!

- Nincs mit. - mondta és már indult is. Közben be mentem.

- Zoe, fent van, de te pizsamába? - nézet rám fürkésző tekintettel.

- Ne is kérdezd, elaludtam, mert éjjel 2-ig még a szervezőkkel vitatkoztam.

- Oh... - mondta én meg fel siettem Zoe-hoz.

- Te? Így? Miért késtél? Így is pánikolok, ami ritka... - na tessék egy ideges ara.

- Zoe, nyugi. Itt vagyok és megoldunk mindent! - Mondtam és neki álltam a hajának.

- Még is hol voltál?

- Az ágyban. - vágtam rá.

- Melyikkel?

- Egyikkel sem. De nem hinném, hogy ez most a legfontosabb téma.

- Valamelyiket szereted? Már mint Bleake-t vagy Tylert... - na tessék még ez is. Ezt az oldalát mindig is utáltam.

- Lehet, hogy Bleake-be szerelmes vagyok. - kimondtam az igazságot.

- Hogy mi? - állt fel, közben kilökte a kezemből a fésűt.

- Ne akadj ki. De lehet hogy szerelmes vagyok belé. Még én sem tudom. De Tyler csak egy nagyon jó barát.

- Nagyon jó barát? Jazz, el sem hiszem, hogy ez te vagy. Melyikkel feküdtél le?

- Jézusom Zoe! Fejezd be! Tudod mindkettő már megmentette az életem és nem egyszer. Pont Z... - majdnem kimondtam, de elfordultam és lakatott tettem a számra. Nem kell, hogy ezzel felizgassa még jobban magát.

- Pont ki? Z? Milyen Z?

- Pont Zorick-tól. - mondtam ki találomra egy nevet.

- Az ki?

- Ő, egy elmebeteg, aki szerelmes leveleket küldözgetett. - válaszoltam, de ez persze nem volt igaz.

- Értem. Sajnálom, hogy kíváncsiskodom, de te nem mondasz semmit titkolózol.

- Zoe, szeretlek és nem akarom, hogy minden apróságon felhúzd magad. A húgod vagyok és nem a gyereked, de tudom, hogy nagyon aggódsz, ha valami van velem. Ha valamivel nem tudok megbirkózni úgy is szólok. - ezzel sikerült megnyugtatnom és a haját és a sminkjét is megcsináltam. Most már csak fel kell öltöznie a habos-babos ruhájába.

- De azt áruld már el, ha szerelmes vagy Bleake-be, akkor miért szakítottatok?

- Mert féltem, hogy őt is megbántom és annál fontosabb nekem.

- Te tényleg szerelmes vagy belé? De ugye nem úgy, mint Brad-be, hogy hálaként? - hozakodott elő vele.

- Nem úgy. Tudod Zoe. Nem tudom elmondani hogyan. Mert ilyet még nem éreztem. De ameddig együtt voltunk lehetett a legjobb barátom és a szerelmem is egyben és mindig vigyázz rám. Ha megbántom ő kér elnézést. Érted. Én szeretem... én...

- Nagyszerű munkát végeztél. - mondta Iza mikor belépet a szobába - Innen átveszem, mert neked is öltöznöd kellene. 

Jézusom, én még mindig pizsamába vagyok. - Igaz. Zoe, ne félj ott leszek és elkészülök. Te csak menj!

- Ha nem szét rúgom a segged! És mond meg neki, mert már látom én is hogy igen ő az igazid.- mondta a tesóm.

- Na persze... - mosolyodtam el. Majd kimentem és neki álltam egy fésűt keresni és egy sminket összehozni, mert egy ruhát fogtam magamhoz. Tádá kész is vagyok. És csak 20 perc volt.

- Tádám!- mentem vissza Zoe-hoz.

- Szerencséd! De gyere ölelj meg! - invitált magához én a kívánságát teljesítettem.

- Vigyázz magadra Zoe, mert Louis a te őrangyalod. - suttogtam a fülébe.

- Őrangyal? - engedett el.

- Igen. Nekem is van. Kettő is. - mosolyodtam el.

- Kik?

- Az egyiket nem igazán csiped, a másikat még inkább nem.

- Mindent értek.

- Na de gyere, mert nem késhetsz az esküvődről. - mondtam és a kezébe nyomtam a csokrot.