Harmadik Évad 22. rész

 .:: Jazzy szemszöge ::.

- Menjünk! - néztem Sam-re és Bleakre.

- Miért? - kérdezte Sam.

- Mert Zoe és én elég sokat vitatkozunk, ez is ilyen volt. - mondtam el neki őszintén.

- Értem, akkor nem fogom megismerni? - nézet rám.

- Nem tudom Sam, néha én sem ismerem. Bleake, menjünk kérlek. Jó? - néztem rá.

- Rendben. Tyler?

- Ühüm. - fogtam magamhoz, Bleake karját és Sam kezét. Közben Louis fel ment, hát nem így számoltam azzal, hogy meglátogatjuk Zoe-t. Szerintem már soha nem akar látni. Jobb ha nem keresem, elvégre mindig én keresem, neki is eszébe juthatna, hogy keressen.

- Anya, mi a baj? - nézet rám Sam.

- Nem tudom, csak fáradt vagyok, de tudod mit, menjünk el az állat kertbe jó?

- Rendben. Apu? - nézet Bleakre.

- Rendben van, de mikor haza értünk nekem pakolnom kell tudod el kell utaznom egy kis időre.

- Oké. - mondta Sam. Mikor oda értünk az állatkerthez nagyon izgatott volt, Bleake megcsókolt én vissza, majd megvettük a jegyeket és elindultunk. Végig kellett nézni mindent Sam kedvencei a zsiráfok voltak. Én speciel még mindig a farkasokkal vagyok kibékülve Bleake pedig a nagymacskákkal. Szóval a Zoe-val való vita ellenére jó kis nap volt. Állatkert után beültünk egy közeli kajáldába és ott ettünk. Sam bevágott vagy 7 palacsintát Bleake 9-et én pedig 8-at. Szóval kiadós kis ebédünk vagy is már inkább korai vacsoránk is meg volt.

- Szuper volt, lesz ilyen máskor is? - kérdezte Sam, mikor otthon a kanapéra dőltünk.

- Biztosan. - mosolygott Bleake - De nekem most sajnos pakolnom kell, mivel holnap utazok.

- Mikor jössz vissza? - kérdezte az ifjú hölgy.

- Nem tudom édesem elvileg 3 hónap, de nem tudom.

- És hova mész?

- Angliába ott az egyik kutató laborba fogok dolgozni, de egy angyal fog rád vigyázni. - nézett rám és megcsókolt.

- Hiányozni fogsz. - mondta.

- Tudom, ti is nekem és anya is és Lemon, Fanta, Sayen és mindenki. - mondta a szerelmem.

- Édesem. - csókoltam meg.

- Na jó, megyek fel pakolok. Ti pedig ne szomorkodjatok. Elvégre te már holnap után dolgozol te pedig Sam suliba mész.

- Igen ez igaz. - mosolygott Sam.

- Sam, kicsim menj játssz egy kicsit a kiskutyákkal, én főzök valami vacsorát. - mondtam elvégre már nyolc óra van.

- Oké. - ment ki a nappaliból a teraszra. Bleake fel ment pakolni én pedig kimentem a konyhába és neki álltam valami finom étel elkészítésének. Meg fogtam a fakanalat, hogy elkeverjem vele a rizs, mert nem akartam, hogy oda égjen ...

.:: Bleake szemszöge ::. 

- Jazzy, édesem! Hol van a kék pulcsim? Jazz! Jazmine szerelmem! - ordítottam a földön fekvő kedvesemre. 

Harmadik Évad 21. rész

.:: Zoe Szemszöge ::. 

- Zoe, nem lehet gyerekem. - mondta.

- Mikor akartad elmondani? - tettem fel azt a kérdést amit szerintem mindenki más fel tett volna.

- Nem tudom... - ismerte be.

- Akkor ki tudja, kérdezzem meg esetleg a férjed vagy talán a lányod. Várj ők tudnak róla? - akadtam ki.

- Bleake tud róla. - mondta lehajtott fejjel.

- Nem csodálkozok rajta, de vagy egy olyan erős tippen, hogy Tyler is tud róla.

- Igen.

- Köszönöm, itt igazolod be amit az esküvőn mondtam nekik.

- Mit mondtál nekik? - emelte fel rám a pillantását.

- Bennük jobban megbízol, kérdezd meg tülök.

- Nem csak én vagyok a hibás, te mennyit titkoltál előlem. Egy hónapig azt se tudtam hogy élsz vagy halsz.

- Kérlek mond meg, hogy miért is én vagyok a hibás?

- Mert nem tudom ki milyen akármit íratott, hogy csak Louis tudjon róla.

- Szerinted miért így írattam meg? - ha vitatkozunk akkor kerüljön elő minden

- Mert nem bízol bennem, ennyire egyszerű.

- Nem tudok rólad semmit mióta betöltötted a 18-at, már néha csodálom hogy úgy tekintesz rám mintha a testvérek lennénk. Tudok pár titkot rólad, hogy most már te álltál át a sötét oldalra, de nem az ok amiért nem tudsz rólam semmit, ha én nem tudom hogy mi az a hatalmas titok ami az életedet megváltoztatta, akkor te miért akarsz tudni rólam mindent. Testvérek bíznak egymásba és megmondják, hogy mi az őszinte véleményük és nem titkolóznak. Te pontosan ezt teszed.

- A bizalom két oldalról jön, én hiába bízok benned ha te nem.

- Majd szólj ha el tudod mi az az éjszaka ami tönkre tette az élted.

- Honnan tudod hogy éjszaka?

- Ráhibáztam. - vontam meg a vállam. Egyre többet tudok meg.

- Pá. - mondta majd kiviharzott a szobából.

Nem kellett sok és Alex megjelent az ajtóba utána azonnal egy értetlen tekintett.

- Mint vesztetek össze?

- Sokászos. - vontam meg a vállam, majd elmentem felöltözni. Felvettem az első ruhákat amik a kezembe akadtam, a hajam felkötöttem és indulásra kész voltam.

- Elmondod? - kért számon.

- Majd este addigra lenyugszok. - kerültem ki, majd leültem a konyhába az asztalhoz.

- Miért nem most? - adta oda a kávémat.

- Louis, ha azt akarod, hogy veled is vitatkozzak akkor jó után jársz. - néztem komolyan.

- Rendben. - adott egy csókot a fejemre.

Megettem az általa készített reggelit, majd indulásra készen álltunk. Kocsiba csendben voltunk, én őrjöngtem, ő meg szerintem megsértődött azon, hogy felhúztam magam. Ahogy megérkeztünk a kórházhoz kinyitotta nekem a kocsi ajtót, majd elment megkeresni az orvost. Be hívatott egy utolsó ellenőrzésre, mert a vér eredményemmel valami baj volt.

- Még két hét és vissza térhet a munkájához, de az a két hét alatt fokozatosan kezdjen mozogni ne hirtelen, mert az izmai nincsenek hozzá szokva. - adott egy köteg papírt.

Kiderült, hogy a túl sok kávétól magas volt a vércukor szintem, így vissza kell vennem.

- Köszönöm. - vettem el.

Az autó út megint csendben telt, ahogy haza értünk én leültem a kanapéra, Louis meg megindulta fel a szobába. Tök jó, mert megint az én hibám.

Egész nap kerültük egymást, ez elégé rosszul jött, ki akkor amikor az aprónépiség is haza ért. Ők társasozni akartak, mi meg a lehető legmesszebb lenni egymástól.

- Anya. - nyúzott Soffy.

- Majd holnap. - mondtam.

- De kérlek. - bújt hozzám.

- Csak ha apád is benne van.

- Jó. - futott fel.

Nem kellett sok és meggyőzték őt is. Kezdődjön a családi társas úgy, hogy megint összekaptunk a semmiségeken. Szinte lehetetlen. 

Harmadik Évad 20. rész

.:: Sam szemszöge ::.

 Ma elmehettek Jazzy testvéréhez, és azt is mondta, hogy még szeretne más hova is elvinni nem tudom, hogy hova akar vinni de biztos nagyon jó. Nagyon kedvesek velem Bleake is és Jazz is. Nem értem mivel érdemeltem ki, de én leszek a világ legjobb gyereke, ha a szüleim is a világ legjobbjai. Bár furcsa ez a helyzet még sem érzem annak. Szerencsére.

- Samanta! Kész vagy? - szólt fel Jazmine.

- Igen, anya. - tettem hozzá mosolyogva. Olyan jó kimondani valakinek, hogy anya és apa.Van egy kis családom és egy kis kutyám Sayen.

Lerohantam.

- Kész is vagyok. - mosolyogtam rájuk.

- Csinos vagy! - mondta anya.

- Köszönöm, te is.

- Mind ketten. - mondta apa, de fura még ezt kimondani.

- Köszönjük. - ölelték meg egymást.  

- Na mennyünk!  - mondta Jazzy.

- Oké, én nagyon várom. - mondtam.

- Azt gondoltam. - mosolygott apu.

- Akkor mehetünk? - kérdeztem.

- Igen.- válaszoltak egyszerre. Egész úton anyu a rádióban hallottakat énekelte, nagyon szép hangja van.  Mikor oda értünk a megszokott birtok környezetet egy családi ház váltotta fel. Hűha...... ez nem semmi. Remélem a tesója családja is szuper.

- Gyere csak! - fogta meg a kezem és csengetett, közben apu is a hátunk mögé ért.

.:: Jazz szemszöge ::.

- Szia, Louis! - köszöntem a sógoromnak.

- Sziasztok.Ő ki? - nézet Sam-ra.

- Samanta és most már Adams is. - mosolygott és kezet nyújtott.

- Örvendek Sam. Gyertek be! - egy kicsit meglepődött.

- Köszi, mindent elmagyarázok, Zoe? - kérdeztem.

- Fent a szobájába menjetek csak fel. - mondta, közben Soffy szobájába indult. Mi felmentünk.

- Most meg fogom ismerni? - kérdezte Sam.

- Attól tartok. - mosolygott Bleake.

Mikor felmentünk a szobába nem volt senki. A helyiség közepén álltunk, mikor egy száll semmibe megjelent,na jó volt rajta törölköző. Sam arca elé tettem a kezem. Bleake meg megfordult, szerencsére nem nézte meg.

- Kifelé! - mondta miközben jobban meg szorította a törölközőt.

- Lehetnél kedvesebb. - mondtam.

- Én vagyok a beteg, szóval arra van az ajtó. - harciaskodott. Engedelmeskedtünk.

- Mindig ilyen? - kérdezte Sam.

- Nem néha rosszabb.- viccelődött Bleake. 

- El ne hidd. - mosolyogtam rá.

- Oké...  - mi lementünk Louis fel ment, majd egy kis idő múlva ismét le jött mi addig beszélgettünk. Soffy és Lucas még aludt.

- Felmehettek, már nem lesz olyan ideges. - mondta.

- Remek. - mosolyogtam és megfogtam Sam kezét. Felmentünk mind a négyen.

- Szóval Szia Zoe! - mentem be.

- Szia. Ő ki? - nézet a kicsike lányomra.

- A lányom.

- Biztos, hogy csak egy hónapot voltam komába? - ráncolta a szemöldökét.

- Igen. - mondta Bleake.

- Hány éves vagy? - kérdezte Sam-et.

- Hét. - mosolygott..

- Ez hogy lehetséges? mikor szültél? - nézet rám.

- Örökbe fogadtuk. - mondtam kicsit félve.

- Miért nem mondtad?

- Mert a munkád és az állapotod nem engedte. - mondtam kikerülve, ne hogy Sam bajba kerüljön.

- És szülésről nem hallottál? - kérdezte.

- Nem mindig ilyen. - súgta oda Bleake Sam-nek.

- Tudom mondtad néha rosszabb. - súgott vissza, amin Louis is mosolygott.

- Néha. - kacsintott - de gyertek had beszéljék, meg majd kicsit később bemutatkozol jó? - kérdezte Samtől.

- Jó. Apu, te is jössz? - nézet Bleakre, ki rám nézet én pislogtam, hogy igen mehet úgy is tett. Kimentek.

- Zoe, nem lehet gyerekem. - mondtam ki, már nem tudom hova húzni.

- Mikor akartad elmondani? - tett fel egy jogos kérdést.

- Nem tudom. - ismertem be.

Harmadik Évad 19. rész

.:: Zoe Szemszöge ::.

Az éjszaka folyamán egyszer felriadtam arra, hogy lógok lefelé az ágyon. Feltápászkodtam, majd megnézem, hogy ki akar kilökni az ágyból. Nem sokat láttam, de azt igen, hogy Louis is hasonlóan lóg az ágyon.

- Pszt, Louis. - mondtam neki, mire felkapta a fejét.

- Igen?

- Nincs kedves vissza vinni őket a szobájukba? - kérdeztem, mire nagy nehezen kimászott, majd óvatosan megemelte a lányát. Ahogy visszajött már ment is el a fiával. 

- Köszönöm. - mondtam miközben visszafeküdtem a helyemre. 

- Szívesen. - ölelt magához.

Reggel mikor újra felébredtem egyedül voltam. Vagy is nem, mert volt ott egy könyv, meg egy maci ha jól látom akkor Soffy hagyta itt.

Könyvet a kezembe vette, majd az orvos tiltását figyelmem kívül hagyva elkezdtem olvasni. Kb a második oldalig jutottam. Nem az én műfajom, valami régi kötelező olvasmány.

Eldobtam, majd erőt vettem magamon és felkeltem. Az első és egyben egyetlen utam, mivel szoba fogságba vagyok a fürdőbe vezetett. Gyorsan lezuhanyoztam. Nem gyorsan mert elég rossz úgy zuhanyozni, hogy az oldalad nem érhet vízhez, de már van benne nagy gyakorlatom. Magamra csavartam egy törülközött és úgy mentem ki. Kényelmesen óvatosan sétáltam, mert a varrat helye nagyon húzta a bőröm, főleg, hogy valahogy a bőröm beakadt a törölközőbe.

Ahogy a szoba közepén voltam észrevettem kettő ismerős és egy idegent a szobámba. Először azt sem tudtam, hogy mit tegyek, majd kapcsoltam.

- Kifelé. - mondtam miközben jobban magamhoz szorítottam a törölközőt.

- Lehetnél kedvesebb.

- Én vagyok a beteg, szóval arra van az ajtó. - mutattam a kijárat felé.

Feltettem egy sebtapaszt, majd felvettem egy kényelmes itthoni ruhát. Mivel vizes volt a hajam ezért egy sapka alá rejtettem.

- Jó reggelt. - jött be Louis.

- Neked is. - fordultam felé, majd átöleltem a nyakát és adott egy lágy csókot.

- Vendégeid vannak.

- Tudom már találkoztam velük és kiküldtem őket.

- Mert?

- Fürdőből jöttem ki egy száll törölközővel. Szólj ha rosszul döntöttem?

- Te mindig. - adott egy csókot az orromra, majd kisétált az ajtón.

- Szeretlek ám ilyenkor. - kiabáltam utána.  

Visszafeküdtem az ágyba, majd vártam, közben Mex visszamászott mellém.

Harmadik Évad 18. rész

.:: Jazzy szemszöge ::.

- Itthon is vagyunk. - mondtam Sam-nek, mikor Bleake meg állt a kocsival.

- Szuper, akkor itt fogok lakni. - mondta és már nyitotta is ki a kocsi ajtót.

- Igen. - néztünk össze Bleake-kel.

- Ugye maradhatok nálatok?- kérdezte.

- Persze. Most már egy család vagyunk. - mondtuk Bleake-kel és egy hármas ölelést hajtottunk végre. Ez után bementünk és körbe vezettük. Szemmel láthatólag tetszett neki, tetszett a tágas, világos tér. Minden elnyerte a tetszését.

- És hol lesz a szobám? Lesz szobám? - kérdezte meg az ifjú hölgy.

- Persze, hogy lesz. - mondta Bleake.

- Jaj de jó. Hol? - kérdezte meg.

- Gyere! - indultunk meg vele a tetőtér irányába. Mikor beléptünk a kék szobácskába egy hatalmas ölelést kaptunk Sam-től.

- Nagyon szuper!!!!- ugrott Bleake nyakába.

- Örülök, hogy tetszik, de a lepkéket Jazz-nek köszönd.

- Isteni! - szorított meg engem is.

- Ha bármit szeretnél még nyugodtan mond, csak ennyi időm volt, hogy rendbe hozzam neked.

- Nagyon jó! Köszönöm anya és apa. - félénk mosolyra húzta vékonyka ajkát.

- Nincs mit kicsim. - mondtuk egyszerre a szerelmemmel.

- Gyere még mutatok valamit. Lemon, Fanta! - szóltam a két négy lábúnak. Fanta a gyerekei kíséretében jelent meg. Lemon a huskyk után tipegett be.

- Azta!!!! - nézet fel Bleakre.

- Bemutatom neked Fantát. - mutattam az én négylábú barátnőmre. - És ő itt Lemon.- vettem fel a macska gyerekünket.

- Szia, Fanta és Lemon. Nekik nincs nevük? - nézet a kölykökre.

- Nem még nincs, de ha szeretnéd egynek adhatsz nevet. - válaszolt Bleake.

- Oké.... Sayen! - mondta minden gondolkodás nélkül. - Ő itt Sayen. - vette fel a legducibb kölyköt.

- Akkor Sayen a tiéd. A te társad. - mondtam.

- Velem is aludhat?

- Ha majd nagyobb lesz, de még az anyukájánál van a helye. - mondta Bleake.

- Hűűű.. ti most tényleg megengeditek?

- Igen. - néztünk össze.

- Ez az!!! Köszönöm. - ölelt meg ismét minket.

- Igazán nincs mit, de most pakoljunk ki jó? - néztem rá.

- Megbeszéltük. - ahogy felmentünk elkezdtünk pakolni, szépen belakta a szobát, meg telt élettel és gyerek kacajjal. Közben beszélgettünk ő mesélt mindenről én is meséltem mikor kérdeztet. Mikor szóba került, hogy van egy testvérem, rögtön megakarta ismerni.

- Majd holnap, jó? Ma már ne zavarjuk, most lábadozik.

- Mi történt vele?

- A munkája veszélyes és nekünk sem mond el mindent, így csak azt tudom, hogy munka helyi baleset.-  válaszoltam.

- Rendben. Akkor holnap.  - egyezett bele.

Játszottunk vele, megmutattuk a környéket és képeket készítettünk, aztán este mikor elaludt mi is elvonultunk Bleake-kel.

- Nem ártana ünnepelnünk. - mondta.

- Igen? - néztem rá.

- Igen. - közeledett az ajka az enyémhez.

- Megünnepeltük. - helyezkedtem a karjaiba.

- Máskor is ünnepelhetnénk. - lihegte.

- Észben tartom. - csókoltam meg.

Harmadik Évad 17. rész

.:: Zoe Szemszöge ::..

- Apa. - jött be Lucas.

- Igen? - fordult Louis felé csukott szemmel.

- Anya jól van? - jött egy kicsit beljebb.

- Igen.

- Mikor kapja vissza az emlékeit? - jött oda az ágyhoz.

- Már vissza kapta. - éreztem, hogy felkel az ágyból az én szeretet férjem. 

- De jó. - ugrott fel az ágyra.

- Gyere ide nagyfiú. - kiáltott - anya még beteg, de már tudja, hogy te vagy a nagy fia, de nem csak az emlékeit vették el.

- Akkor még mit.

- Gonosz bácsi aki már börtönbe ül, megsebesítette anyát, ezért pihenni kell.

- De most alszik?

- Igen, szóval ne keltsd fel, hogy minél hamarabb felépüljön.

- Jó. - mondta, de hallottam a hangján, hogy szomorú.

Fel akartam kelni, de szörnyen fájt az oldalam, így inkább az ágyba maradtam az ajtónak háttal, és pihentem, ahogy Louis is javasolta. Néztem ahogy az apja megpróbálja elmagyarázni a fiának, hogy számomra nem pihenés az, hogy leül velem mesét nézni.

- Fent vagy? - csókolt bele a nyakamba.

- Igen.

- Akkor öltözz, ma kell menni varrat szedésre.

- Nem akarok menni. - fordultam át a másik oldalamra, amit azonnal meg is bántam. 

- De menned kell, és nem vitatkozol. - kapott fel a honomnál fogva.

- De nem akarok menni, fáj.

- Azért, mert ki kellene szedni a varratot. - ültetett fel.

- Kezdek eltunyulni, régen nem győztél le ilyen könnyen. - álltam fel.

- Szerintem meg én kezdek izmosodni. - feszítette be a kezét.

- Nyugodj meg az első. - veregettem meg a bicepszét.

Megforgatta a szemét, majd visszament a konyhába. Én felvettem valami kényelmes ruhát, majd a hajam lófarokba kötöttem, ahogy kész lettem Louis jelent meg a kezében két bögrével.

- Teát, vagy forró csokit?

- Kávé? - reménykedtem benne, legalább ma.

- Nem szabad. - rázta meg a fejét.

Elvettem a forrócsokit, majd duzzogva megittam, ahogy végeztem Louis elvetette, majd a kezét nyújtotta. Nem fogadtam el, majd magamtól mentem le. Kinyitotta nekem a kocsi ajtót, majd indította a járgányt. Lucas és Soffy-t ki kellett tenni az óvodánál, de ők nem nagyon akartak elmenni. Louis-nak szinte ki kellett őket venni a kocsiból, hogy bemenjenek, Hamar megérkeztünk a kórházhoz, ott már vártak minket.

Két perc alatt végeztünk az orvosnál, csak lecsippentette az egyik végét kirántotta és már mehettünk is. Ő állította, hogy nem fog fájni. Nem mi azért kellett Louis-nak megtartania, nehogy összeesek a fájdalomtól. Megvizsgált, de hála istennek nem volt semmi bajom, csak állítása szerint színészkedek. De szerencséje van, hogy nem vagyok jól. 

Otthon lefeküdtem a kanapéra és döglődtem. Én úgy is nagyon jól tudok színészkedni, akkor eljátszom a hulla szerepét. 

Harmadik Évad 16. rész

~ 2 hét múlva~

.:: Jazz szemszöge ::.

Meg tudtam nagy nehezen mi volt Zoe-val. Nem hiszem el, hogy öngyilkossági kísérletet kellett elvégeznie. Munka mániás és nem mellékesen hülye. Nem baj ma korán keltem és elmentem hozzájuk, hogy megcsináljam a reggelijüket és az ebédjüket. Ameddig Zoe kórházban én főztem Louis-ra és a gyerekekre és a konyha egyben maradt, sőt még nekik is ízlét.

- Te mit csinálsz? - kérdezte Zoe, mikor kiöntöttem a narancslevet a gyerekeknek.

- Hobbit váltottam. - válaszoltam és Soffy-nak oda toltam a reggelit, ami ma rántotta volt.

- Kurva lettél? - kérdezte Zoe, miközben bele ivott a kávéba.

- He?- kérdeztem meg. Talán megártott neki ez a golyó és elgurult egy kereke.

- Anya, a kurva mit jelent? - kérdezte meg az asztalnál ülő Soffy. Mi előtt Zoe válaszolhatott volna át vettem a szót, ő a kiköpött kávét törölgette.

- Az azt jelenti, hogy egy néni nagyon szép dolgot csinál a bácsikkal, akik meglátogatják egy kis szobába, ezért cserébe ők puszival és egy kis zsebpénzzel megköszönik neki. - mikor befejeztem Zoe arcon csapta magát.

- Értem. És a kicsi lányok mit kapnak a nénitől? - boncolgatta a témát Soffy.

- Hát... - elkezdtem, de Zoe közbe vágott.

- Azt soha nem tudod meg! - mondta, és fogott egy pirítóst.

- Miért?

- Mert én azt mondtam. - próbálta lezárni a dolgot a nővérkém.

- Jó. Jazzy néni te voltál már ott? - kérdezett engem az unokahúgom.

- Nem, sose kívánkoztam oda.

- Ezzel vitatkoznék. - szólt közbe a nagy beteg.

- Kösz. - sziszegtem, közben bepakoltam Lucas-nak egy kis ennivalót a táskájába.

- Ne mond, hogy nincs igazam. A betegnek és az öregnek MINDIG igaza van. - hangsúlyozta ki a mindig szót.

- Nem, a beteg félre beszél az öreg meg már vén és felejt. - mosolyodtam elégedetten.

- Kedves Kurva Anyádat.- mondta ki mérgében. Egy pont nekem.

- Szeretném meg ismerni. - szólt közbe két falat között Soffy.

- Soffy kicsikém, szerintem ne akard meg ismerni az anyukánkat. - mondtam.

- De ő egy kedves néni nem? - kérdezte meg a kislány.

- Ő a rosszabbik fajta. - válaszolt az anyukája.

- Akkor nem süt nekem palacsintát?- szontyolodott el Soffy.

- Sütök neked én. - mosolyogtam rá.

- Akkor te is egy kurva vagy! - állt fel és megölelt. Zoe röhögni kezdet, közben Louis és Lucas, azaz a két L is megjelent a konyhába. Lucas rohant az asztalhoz és neki állt a reggelijének, Louis pedig csókkal üdvözölte a kedvesét. - Jazzy néni egy kurva! - jelentette be a testvérének és az apukájának.

- Mi?- ráncolta össze a szemöldökét Louis.

- Most történik az, hogy mindenki elfelejti, hogy mi történt ebbe a szobába. - jelentette ki Zoe.

- Akarod mondani helyiségbe. - javítottam ki.

- Nem szobába. - erősködött.

- Nem helyiségbe. Úgy a helyes, hogy helyiségbe.- javítottam ismét.

- Tök mindegy. - harapott bele egy almába.

- Jobb ha nem tudok róla. - állapította meg Louis és figyelte a gyerekeit, Soffy-t aki tejét szürcsölgette és Lucas-t, aki a rántottáját tömte befelé.

- Jazzy néni ez nagyon jó. - mondta Lucas.

- Köszönöm, örülök, hogy ízlik. Megyek dolgozni! A kaja kész. Pápá! - fogtam meg a kabátom és nyomtam két puszit a gyerekeknek, akik viszonozták a tettemet.

- Szia! - köszöntek el négyen közel egyszerre.

Igazából nem dolgozni megyek, de ezt nem kell nekik tudni. Ma van az a bizonyos nap, amikor Samanta hozzánk költözik, így gyorsan oda mentem az Árvaházhoz. Kész van Sam szobája és még Fanta kölykei is várják otthon. Egyet ki válaszhatt, hogy nálunk maradjon.

- Sziasztok! - köszöntem a családomnak, akik már ott vártak. Sam izgatott volt Bleake pedig pakolta a csomagjait.

- Szia, anya!- vigyorgott Sam. Elérzékenyülve megöleltem majd megpusziltam, Bleake csókot váltottunk.

- A papírok. - jött ki az épületből az igazgatónő.

- Köszönjük.

- Nincs mit és viszlát. Vigyázzatok egymásra! - köszönt el tőlünk, mikor mi becsuktuk a kocsi ajtót. Irány haza.

Harmadik Évad 15. rész

.:: Louis Szemszöge::.

Tudom, hogy a kórházba csak megsajnált. Tudom, hogy nem hisz nekem. Tudom hogy nem akarja, hogy vele aludjak. Nem hisz nekünk. Bármit mondunk csak hülyének néz. Olyan furcsa újra a régi és makacs Zoe-t látnom, akit kínszenvedések árán tudtam csak megtartani. Hiába ennyire undok velem, én még mindig szeretem.

- Jó éjt. - adtam a homlokára egy csókot, majd kimentem.

Lucas-t megnéztem, hogy alszik-e. Soffy-nak meg meséltem, hogy elaludjunk. Többiek meg haza mentek, meg sok szerencsét kívántak. Lementem, a konyhába csináltam magamnak egy teát, majd a Tv előtt iszogattam.

- Apa. - jött le Lucas a lépcsőn a játékát ölelgetve.

- Mit szeretnél? - ültettem fel a térdemre?

- Anya mikor kapja vissza az emlékeit, meg miért vették el tőle?

- Nem tudom. - ráztam meg a fejem - De most gyere feküdjünk le. - vettem fel.

Visszafektettem az ágyba, majd benéztem Zoe szobájába. Már édesdeden aludt. Bementem, majd leültem az ágy szélére és figyeltem ahogy egyenletesen veszi a levegőt.

- Bárcsak tudnád ki vagyok. - sóhajtottam, majd adtam egy csókot a fejére és felakartam állni. 

- Maradj. - motyogta.

Meglepett azzal, hogy marasztalni akart. De nem ellenkeztem. Gyorsan lezuhanyoztam, majd befeküdtem mellé.

- Jó éjt. - mondtam neki, mire hozzám bújt.

- Jó reggelt. - mondta Zoe, majd feltápászkodott és adott nekem egy csókot.

- Jól vagy?

- Persze, hisz ma végre nem kell itthon maradnom. Egy kicsit végre jobban belemerülhetek a nyomozás. Bár egy kicsit szúr a bal oldalam.

- Zoe tényleg jól vagy? - tettem a kezem a homlokára.

- Miért ne lennék jó? Most végre nem kell itthon lennem egyedül, hanem mehetünk a világba.

- Zoe hányadika van szerinted?

- November húsz?

- Szóval akkor nem emlékszel, hogy mi történt ma?

- Nem. - nézett rám értelmetlenül.

- Szóval akkor kezdjük.

- Mit? - nézett értelmetlenül.

- Ma December 20.-a van. Egy hónapig voltál komába.

- Ebből nem értek semmit.

- Egy hónapja, reggel kaptál egy hívás. Liam keresett, hogy kell a segítséged, le akartunk kapcsolni egy maffiózó csoportot, mivel ők ölték meg az elnök feleségét. Megszúrtak így vérveszteség miatt komába estél. Mex mentette meg az életed, amikor a golyó elé vetette magát. Többieknek nem mondtam el, hogy mi történt veled, mert háromszor újra élesztettek.

- Most ez valami vicc? - húzta fel a jobb szája sarkát.

- Nem, de tegnap még azt sem tudtad, hogy létezek, szóval hidd el ez nem vicc. - csordult le egy könnycsepp végig az arcomon. Zoe azonnal letörölte, de a kezét nem vette el az arcomról.

- Miért nem tudnám, hogy létezel?

- Öt évet felejtethettél el kb. Nem számoltam ki.

- Jézusom. - kapott a fejéhez, majd hirtelen össze görnyedt a fájdalomtól.

- Jól vagy? - ugrottam fel azonnal, majd oda mentem hozzá.

- Nem szörnyen fáj az alhasam.

- Tudod még valami amit nem mondtam el.

- Mit?

- A kés pont a pete vezetékedet meg a májadat találta el.

- Mit jelent?

- Májad helyre jött, de pete vezetékedet ki kellett venni.

- Van még valamit

- Igen. Agyrázkódásod van ezért két hétig nem olvashatsz, semmi Tv, számítógép, mert azzal csak rontasz a helyzeteden.

- Még mi lesz?

- Két hét múlva varrat szedés.

- Mennyi?

- 20 öltés.

- Jézusom. Lucas, Soffy?

- Azt hiszik, hogy nem emlékszel rájuk, mert beteg vagy, de majd örülni fognak hogy már nem szelektív a memóriád?

- Többiek?

- Tegnap lettek beavatva. Addig azt sem tudták, hogy élsz vagy halsz.

- Nem mondtad el nekik.

- Nem.

- Louis megteszel nekem egy szívességet?

- Bármit.

- Csinálsz valami reggelit?

- Azonnal. - adtam neki egy csókot, majd lementem.

Gyors csináltam egy reggelit, majd mikor visszamentem a tálcával egyensúlyozva a szobába nem találtam senkit. Lettem a tálcát, majd megindultam a fürdő felé, mire kinyílt az ajtó.

- Hol voltál? - kértem számon.

- Mosdóba, oda csak elmehetek. - mondta, miközben visszafeküdt. 

Oda adtam neki a reggelit, majd elmentem zuhanyozni. Mire vissza értem Z a teáját szürcsölte.

- Sajnálom. - mondta ahogy kiléptem az ajtón.

- Mit nyomozom? - ültem le az ágyra.
- Eszembe jutott úgy kb minden. Elégé durva voltam.

- Nem érdekel. - ráztam meg a fejem.

- Ma be kell menned?

- Ha nem kapok sms-t akkor nem.

- Remélem nem kapsz. - mondta mire befészkeltem magam az ágyba.

Mellkasomra hajtotta a fejét, nekem megy elkezdett pityegni a telefonom. Elővettem, majd megnéztem hogy ki keres.

- Várj neked nem szabad. - tartottam el a készüléket.

- Majd nem figyelek. - csókolt meg.

Megforgattam a szemem, majd megnyitottam az sms-t, amiben Iza érdeklődik a beteg iránt. Mosollyal az arcomon írtam vissza hogy minden a legnagyobb rendbe.

Harmadik Évad 14. rész

.:: Jazzy szemszöge::.

- Annyira aranyosak. - mondta Bleake.

- Igen, olyan mintha lennének nekem is gyerekeim.

- Hamarosan Sam is itt lesz.

Éppen akartam vele váltani egy csókot amikor megcsörrent a telefonom. Furcsálltam, hogy Harry hív. Soha nem keresett még főleg nem a munka idejébe.

- Igen. - vettem fel.

- Nem tudod hol van Louis?

- Nem, miért nincs bent?

- Nincs elmentem hozzájuk ott sem volt, csak Alex. Sőt Niall elment az óvodába ott sem voltak. Még Soffy és Lucas sem.

- Hívtátok?

- Igen, kinyomta. Ha tudsz róla valamit azonnal szólj. Elég Zoe miatt aggódni, főleg, hogy semmit nem tudnunk róla.

- Hívlak, ahogy megtudok valamit. - tettem le a telefont.

- Igazán össze illő páros. - mondta ki Bleake a gondolatom.

- Az őrületbe fognak kergetni, most mit csináljak. Nem tudok egy hónapja semmit a nővéremről. Az egyetlen ember akitől megtudhatok valamit, eltűnt.

- Lehet, hogy csak egyedül akar lenni. Ki tudja miért nem mondta el mi van Zoe-val.

- NE, NE, NE, Ne ne ne ne is mond, nem lehet, hogy halott.

- Csak gondolkozz egy kicsit, miért nem lehet beszélni róla.

- NEM! ZOE NEM HALOTT! - emeltem fel a hangom.

- Szedd ki Louis-ból, hogy mi van vele.

- Jó. - vettem elő a telefon a zsebemből, mire megszólalt.

- Azonnal mond meg hol a büdös életbe vagy. - köszöntem, mert pont az hívott akivel feltétlenül beszélni akartam.

- Központi kórház, gyere most. - tette le a telefont.

- Majd jövök. - adtam egy gyors csókot a szájára.

- Ne menjek veled.

- Ne, maradj itthon, bármikor jöhet az igazgató nő és Sam, hogy megnézzék a házat.

- Ha megkérdezi hol vagy?

- Csak hazudj valamit, sietek. - vágtam be magam után az ajtót.

Ráléptem a gázra és nem foglalkoztam azzal, hogy mik a szabályok. Közben Harry-t hívtam.

- Tudsz valamit?

- Igen, tudom hol van most is oda tartok, majd mondom mire jutottam. Szia. - tettem le a készüléket, majd az anyós ülésre dobtam.

Ahogy megérkeztem oda mentem a recepcióshoz.

- Elnézést, Zoe Pettershon-t, hol találom?

- Nincs ilyen betegünk a nyilván tartásba. - mondta.

Kaptam egy sms-t ami a 206-os kórteremhez invitált. Felmentem lift-tel, majd amikor kinyílt az ajtó megláttam a folyóson, hogy Lucas és Soffy ülnek a széken és a lábukat lóbálják, miközben Louis idegesen mászkál fel-alá.

- Kérhetek egy hatalmas szívességet? - nézett rám kétségbeesetten.

- Előbb magyarázatot várok.

- Jó. - bólintott.

- Hol van Zoe?

- Abban a kórteremben.

- Akkor be megyek hozzá!

- Sok szerencsét, ha véletlenül kiröhög akkor ne lepődj meg.

- Mi történt?

- Egy hónapos kómából ébred fel és azt hiszi, hogy te New York-ba mentél vissza. Azt sem tudja ki vagyok.

- Azt meg hogy?

- Miközben eldőlt a fejét erősen beverte a betonba, ami agyrázkódást okozott neki. Ezáltal rengeteg dolgot elfelejtett. Az orvos megvizsgálta. Csak amnéziája van. Szerinte ha elmondok neki mindent, akkor újra vissza tért az emlékezete. Ezért szeretnélek arra megkérni, hogy vidd el őket hozzátok. Én maradok vele, hátha.

- Még egy kérdés, miért titkoltad?

- Mert hosszú. - legyintett.

- Louis tudni akarom!

- Majd ha alkalmasabb lesz az idő elmondom. Viszont ígérd, meg hogy a többiek nem fognak arról tudni, hogy hol vagyok. - biccentett a gyerekei felé.

- Jó. - hagytam rá.

Beültettem őket a kocsiba, majd megindulta hazafelé. Közben elmesélték, hogy kerültek a kórházba, majd elmondták, hogy Zoe zavarodott volt.

Mikor megérkeztünk láttam, hogy az igazgatónő, megjött Sam-mal.

Soffy és Lucas beült a Tv elé, és csöndben figyelték a mesét.

- Jó napot. - köszöntem kedvesen a vendégeinknek.

- Neked is. - mondta az igazgató nő, Sam meg folyamatosan integetett.

- Pont jókor jöttél, mert éppen arról volt szó, hogy hová mentél. - mondta Bleake.

- Csak elmentem a nővérem gyerekeiért, mert rosszul voltak ő meg nem lát ki a... - néztem Bleake-re.

- A munkából. - vágta rá.

- Mivel foglalkozik a nővére? 

- Tudja a családunk elégé egyedi. - mondtam - Imádnak titkolózni, soha nem mondta el részletesen mit csinál csak annyit szokott mondani, hogy ki sem lát a papírmunkából, meg hogy egy nyom kell még.

- Értem. - ezek szerint nem győztük meg. De nem biztos, hogy jó fényt vetne ránk ha kiderülni, hogy az én egyetlen féltestvérem aki a maffiózó lelőtt.

Szerencsére nem kérdezett többet. Körbe vezettük a házba, majd áldását adta, hogy Sam ide költözzön. Két hét és ő is közöttünk lesz. A balhés családba fog tartozni.