Harmadik Évad 30. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Miután beültünk a taxiba egy másik hotelbe mentünk. Ott bejelentkeztünk és lefeküdtünk aludni, elég volt mára az izgalomból. De talán még egy hétre is. Lefeküdtünk aludni, majd más nap úgy döntöttünk Sam-el, hogy jobban megnézzük London-t.

- Mit csináljunk először? - kérdezte meg, a kicsi lányom.

- Hát azt nem tudom, arra gondoltam, hogy bemegyünk a városba, körül nézünk és fagyizunk egyet.

- Vehetünk valamiket is? - kérdezte meg.

- Hát persze. - mosolyogtam rá.

- Remek, én 4 gombócos fagyit kérek. - mondta igaz  még kicsit álmos volt, nem rég keltünk.

- Meg bírsz te annyi enni? Ha igen, akkor is előtte kell reggelizned. - mondtam neki.

- Jó rendben. És igen, még többet is. - vigyorgott.

- Az én  lányom. Na gyere menjünk le reggelizni. - A reggelink hideg tál volt, de ehetünk volna rántottát, vagy tükör tojást is. Én mindenből egy kicsit ettem. Sam pedig megrohamozta a müzli készletet és zabpehelyt is. Utána le öblítettük gyümölcs lével.

- Mehettünk? - kérdezte, mikor reggeli után kipakoltunk a bőröndökből.

- Igen mehetünk, de hozz te is esernyőt, mert lehet, hogy esni fog.

- Oké. - kereste meg a szivárványos esernyőjét - Most már mehetünk? - türelmetlenkedett.

- Mehetünk. - mosolyogtam rá, rögtön az ajtó mellett termet. Bezártam a szobánkat,  majd az információs pultnál leadtam a szobánk kulcsát 26-ost.

- Mehetünk? - kérdezte Sam.

- Egy kicsit be vagy sózva? - néztem rá.

- Egy kicsit. - értet egyet.

- Remek. Gyere, sétálunk.

- Jó. Hova megyünk először?

- Hát egy unalmas múzeumra gondoltam, tele szobrokkal és festményekkel.

- Ne! - ellenkezett.

- Ha tovább hisztizel de, addig pedig csak sétálunk.

- Jó, nézd! Ott van egy bohóc. Menjünk oda!

- Jó, menjünk... - adtam be a derekam és tényleg ott volt egy bohóc.

- Jó napot kis hölgy! - hajolt le Sam-hez - És magának is kisasszony! - nézett rám, csak most láttam meg, hogy ki is ez a bohóc. Ő is felismert. - Jazmine? - kérdezte.

- Igen. Sam, mit szeretnél a bohóc bácsitól? - kérdeztem meg a lányomat.

- Honnan ismered? - nézet rám.

- Együtt dolgoztunk. - válaszolt Enrike.

- Tényleg? Te is színész vagy? - kérdezte Sam.

- Sam, kincsem ez a bohóc egy nyomozó és gondolom most is egy ügyön dolgozik. Enrike a neve. Enrike ő itt az örökbe fogadott lányom, Sam. - mutattam be őket egymásnak.

- Örvendek Enrike bohóc nyomozó. - vigyorgott Sam.

- Örvendek bájos színész csemete Sam. - kacsintott Enrike.

- Hogy-hogy itt vagy? - kérdeztem meg.

- Eltaláltad egy ügyön dolgozom. Drog bárók után nyomozók. És te? Ti? - nézett a lányomra, aki a hajtogatott lufi figurákkal játszott.

- A férjemhez jöttünk, de végül válás lett belőle. - válaszoltam.

- Mikor érkeztettek?

- Tegnap. - válaszoltam mosolyogva.

- Meg se kérdezem. - mondta.

- Rendben. De ha nem haragszol, mi megyünk, mert Sam-nek ígértem egy fagyizást.

- Dehogy, menjetek csak, van egy nagyon jó fagyizó a közelbe, a neve: Pelik, itt van a sarkon.

- Köszi, benézünk oda. Mit szólsz Sam?

- Oké. Mennyünk. Viszlát Enrike bohóc nyomozó! - köszönt el a barátomtól a lányom.

- Viszlát! És ügyesen Jazz. - ölelt meg.

- Vigyázz magadra! - viszonoztam az ölelést. Utána elmentünk az említett helyhez. Én 4 krémest és egy  gesztenye pürét kértem. Sam is a süti mellett döntött, pedig végig fagyit akart.

Egy férfi rohant be egy kis fiúval a kezén és oda ment a pultos nőhöz, kiről megtudtuk már addigra, hogy övé ez a cukrászda.

- Szia kedvesem, meghoztam az urat. - puszilta meg gyereket a férfi és után meg csókolta a nőt.

- Olyan ismerős nekem. - mondtam Sam-nek.

- Nekem nem.

- Várj csak... ez... ez itt Zayn.

- Ki? - nézett rám.

- Zayn. - ismertem fel a férfit a gyerekkel és a nővel, családja van.

- Ki az anya? - nézett rám nagy szemekkel Sam.

- Ő, a legnagyobb ellenségem, akit valamilyen formába még mindig szeretek. - válaszoltam őszintén a lányom kérdésére.

- Nem mész oda? - nézet rám, közben megtörölte a száját.

- Nem, nincs hozzá erőm.

- Értem. Várj róla már meséltél igaz? Ő az a férfi, aki miatt én lettem. Neki köszönhetem, hogy ismerlek és az anyukám lettél. - nézet rám nagy szemekkel.

Harmadik Évad 29. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

- Anya. - ugrott rá az ágyra Lucas.

- Igen. - ültem fel, majd megfogtam a derekát mielőtt leseik a földre.

- Miért nem vagy fent? - bújt bele a ölembe.

- Mert fáradt vagyok. - pillantottam az órára. Megnyugodtam, hogy nem aludtam el.

- Most haragszol rám? - kezdett el szipogni.

- Rád soha nem haragszok. - adtam egy puszit az arcára, mire angyalian elmosolyodott.

- Itt maradhatok? - pislogott rám laposan.

- Igen, de mitől riadtál fel.

- Nem tudom. - vonta meg a vállát.

Fel emeltem a takarót, mire befeküdt alá. Szinte azonnal elnyomta az álom.

- Fent vagy? - suttogta Louis.

- Igen. - fordultam felé.

- Mi lenne ha egy kicsit szórakoznánk? - rántott magára.

- Mikor keltél fel?

- Akkor mikor kérdeztem, hogy fent vagy?

- Akkor lemaradtál arról, hogy Lucas bejött.

- Itt van?

- Igen.

- Akkor délelőttre halasszuk. - csókolt meg.

- Jó, de reggel te viszed őket az óvodába.

- Miért is?

- Ha ilyen aktív vagy akkor mehetsz.

- Milyen kedves valaki.

- Tudom. - bújtam oda hozzá, mire át ölelt, majd újra elaludtam.

- Apa. - ugrál az ágyon Soffy. - Késésben vagyunk.

Azonnal felültünk és egy emberként nyúltunk a telefonokért. Mikor Megláttam, hogy dél van, a vér is megfagyott bennem.

- Van egy jó hírem. - öleltem magamhoz a két csöppséget.

- Mi? - csillogott szeme Lucas-nak.

- Ma itthon maradtok. - mondtam, mire azonnal a nyakamba ugrottak.

Louis felvette kezébe Soffy-t hogy felöltöztesse, én meg Lucas kis kezét fogtam meg és indultam meg vele a szobájába. Felöltöztettem, majd felvettem a karomba és úgy mentünk le a konyhába.

- Helló. - kapta rám a tekintetét Alex.

- Nem keltettél. - mondtam durcásan.

- Nem. - láttam a szemén, hogy jót szórakozik rajtunk.

Ma kaptunk szabadnapot és egy kicsit kettesben akartunk lenni, még az apraja népség az oviba van. Ez nem jött össze. Ilyen a mi szerencsénk.

Lejött a család másik fele is. Soffy és Lucas egymás mellett ült és figyelték ahogy Alex tollászkodik Ilyenkor veszem a legjobb hasznát. Úgy nézik mintha Tv lenne.

Louis és én neki láttuk reggelit csinálni.

- Milyen palacsintát kértek? - fordult feléjük Louis.

- Nutella. - vágták rá azonnal.

- Te véred. - lökött meg egy kicsit.

Louis kivételével mindenki a Nutellás palacsinta mellett döntött.

Jó volt így hatosba. Lucas folyamatosan lefelé dobálta a kaját, mert Mex ott ült és állítása szerint ő vette el tőle. Alex meg tőlem kunyerált.

Az apró népség bement a nappaliba és ott folytatta a randalírozást.

- Ugrott a délelőtt. - adta Louis a tányérokat.

- Te hibád, te aludtál el. - bököm meg a villámmal.

- Az én hibám? - emeli fel a hangját, majd habot ken az orromra.

- Igen, Tomlinson a tied. - nyúlok bele a nutellás üvegbe, majd egy szép csikót húzok az arcára.

- Az háború. - ment a hűtőhöz.

El akartam futni, de túl gyors volt. Neki szorított a konyha asztalnak, majd tejszínhabot nyomot a fejemre. Megfogtam egy tojást, majd a fején szétvertem.

- Óóó. Asszony. - morogta, lángoló szemekkel.

Felmarkolta a lisztet, majd az arcomba fújta, mire én az egész zacskót rá öntöttem.

- Mit csináltok? - jött be Soffy.

- Játszunk. - vágta rá Louis.

- Én is akarok. - ugrált oda.

- Ez nagyoknak való játék. - guggolt le hozzá Louis, mire egy kisebb liszt felhő keletkezett.

- De én nagy vagyok. - húzta ki magát, mire Lucas is megjelent.

- Szomjas vagyok. - nézett rám a nagy szemeivel.

Levettem egy poharat, majd öntöttem neki narancs levet, mire megfogta a két kezébe és le ült a földre.

- Játszani akarok.- kezdett el hisztizni Soffy.

- Itt meg mi folyik? - jött be apa.

- Helló. - vágtam egy bugyuta mosolyt.

Most úgy érzem magam mintha újra tini lennék és rajta kaptak, hogy pasival hempergek az ágyba. Csak ha nem alszunk el akkor tényleg ez történt volna.

- Mi ez a felfordulás? - nézett ránk miközben a fejét fogta.

- Ő kezdte. - mondtuk egyszerre Louis-sal és egymásra mutatunk.

- És ti vagytok a felelősség teljes szülök? - táncolta a homlokát.

- Igen. - vágtuk rá gondolkodás nélkül.

- Irány fürdeni.

- Nem. - fontam össze a kezem a mellkasom alatt.

- Nélküle nem megyek. - kontrázott rá Louis.

Erre a mondatainkra az kezébe temette az arcát, majd mély levegőt vett. Szerintem itt bánta meg, hogy megjelent az életembe. 

- Tudjátok mit. Csináljatok amit akarok.

- Figyelsz rájuk? - kérdeztem, mire bólintott.

- Véletlenül nem akarsz körül nézni a városba velük. Úgy sötétedésig? - kérdezte Louis, mire apa feladta. Láttam a szemébe, hogy nem próbálkozik többet azzal kapcsolatban, hogy megértsen minket.

- De. - nyögte ki.

- Gyertek megyünk a játszótérre. - guggolt le, mire Soffy megölelte a nyakát.

- Tudod Mex-et is meg kellene sétáltatni. - mutattam a család ölebre.

- Menjetek a francba. - morogta.

- Hol van a franc? - kérdezte Lucas.

- Messze innen egy nagy város. - adtam, puszit az arcára, meg Soffy-éra is.

Ahogy kiléptem az ajtón Louis-hoz vágtam egy tojást, mire ő képen vágott egy palacsintával. Ahogy leesett a földre Mex már azonnal el is vitte.

Pár perc dobálózás után végre rá szántuk magunkat, hogy felmenjünk fürdeni.

Miközben felmentünk megálltam a kedvenc képemnél. Talán azért szeretem annyira, mert titokban készült. De az emlék az a legjobb ami ehhez a képhez köt. Soffy ekkor tanult meg járni.

- Gyorsan nőnek. - csókolta meg a hajam Louis, mire lett egy kis tejszínhab bajsza.

- Nagyon. - ölelem meg és közben ügyelek rá, hogy össze kenjem.

- Mrs. Tomlinson volna kedve velem zuhanyozni.

- Ezer örömmel Mr. Tomlinson. - fogadtam el a kezét amit nyújtott, majd együtt léptünk be mocskosan a fürdőbe.

Kívül, belül.

Harmadik Évad 28.rész

~ London-ba megérkezve ~

.:: Jazz szemszöge ::.

A repülőút nem volt nagyon hosszú, csak az volt fura, hogy a velünk szembe ülő tinédzser pár majd nem fel falták egymást, aztán meg tudatosult bennük, hogy színésznő voltam és amiatt faggattak, hogy eltűntem a médiából. Hát igen ez így alakult. Aztán tartottam egy korrepetálást is nekik, szóval az oda út érdekes volt.

- Szerinted örülni fog? - kérdezte Sam, mikor a taxiba beültünk.

- Remélem. - mosolyogtam rá. Mikor oda értünk a hotelhez egy fogadás volt már rögtön az első terembe. Egy kicsit kiakadtam.

- Anyu?- kezdte Sam.

- Tudom, de gyere! - fogtam meg a kezét és elsétáltam, mintha nem is látnám a csókot. Sam gyorsan lefényképezte. 

- Sam! - szóltam rá halkan.

- Bizonyíték. - mondta, felvetettük magunk a recepción, majd átöltöztünk. Sam mindenféleképpen akart rólam egy képet csinálni, hát most még én sem engedtem.

- Mit fogunk csinálni? - nézet rám az angyalkám.

- Még nem tudom. Először is levonulunk. Aztán úgy csinálunk mintha régi ismerősök lennénk vele. 

- Biztos?

- Biztos. - tökéltem el magam.

Vége lett pont annak a táncnak. A nő megcsókolta Bleake-t én meg úgy éreztem, mintha egy kést döfnek belém. De türtőztettem a haragom.

- Adams úr... - mondogattam magamba. Sam leült egy székre és aggódva rám nézet - Ne félj! Megoldom. - mosolyogtam rá. Egy férfi oda lépet hozzám.

- Elnézést, de nem tudom nézni, hogy egy ilyen bájos hölgy nem táncol. Felkérhetem?

- Igen. - mosolyogtam és felmentem vele a táncparkettre.

- Olyan ismerős nekem. - mondta, vagyis inkább a fülembe súgta.

- Meglehet. - válaszoltam.

- Honnan? 

- Azt önnek kell tudni.

- Igaz. Mondja egyedül jött? 

- Nem. A nevelt lányommal jöttem.

- Értem. Szóval van férje?

- Igen.

- Ő hogy-hogy nem jött kegyeddel?

- Őt látogatjuk meg.

- Igazán?

- Igen. - mosolyogtam.

- Esetleg... vele érkezett a fogadásra? - kérdezett tovább.

- Nem. De ő is itt van.

- Tényleg? Hogyhogy nem láttam magával?

- Mivel ő nem tudja, hogy mi itt vagyunk. - mondtam, de kár volt.

- Jazmine? - szólalt fel egy ismerős hang.

- Adams úr.

- Megtudom magyarázni. Engedje el a feleségem! - mordult a partneremre.

- Maga a férje? - halkult el a zene és mindenki a kialakuló botrányt nézte.

- Én, és maga ki? A szeretője? - arcátlan.

- Nem. Én az vagyok, aki felkérte ezt a bájos hölgyet táncolni. - szált be a vitába.

- Elég! Bleake, szerintem, te csak ne magyarázkodj és ne akarj parancsolni. Inkább kövesd a partnered a hotelszobába és töltsétek el az estét kellemes társaságba. Egymáséba. - nem finomkodtam, de nem emeltem fel a hangom. Sam oda jött hozzám.

- Csalódtam benned! - ennyit mondott a férjemnek.

- Engedjétek meg, hogy megmagyarázzam!

- Jó. - egyeztem bele - Kezdheted is. - ajánlottam fel egy lehetőséget.

- Itt? Most?

- Vagy itt vagy most vagy sehol és soha. - válaszoltam, mire a táncpartnerem és Sam is összenéztek.

- Jazzy.

- Nem. Szólíts a nevemen! Jazmine. - emlékeztettem.

- Sajnálom... de... - kezdte el.

- Inkább el se kezd. - javasolta Sam.

- Egyet értek. - fordultam meg.

- Csak hallgass meg! Kérlek! - kezdet könyörögni, szánalmas volt, a nő akinek csókjait viszonozta oda lépet.

- Ő a feleséged? Nem csodálom, hogy elhagytad, hogy még egy gyereket is szült... - nézett rám cinikusan.

- Már elnézést, de magát nem kérdezte senki. - állt ki mellettem az ismeretlen, akivel táncoltam.

- Hagyja kérem. - mosolyogtam rá - Sam, kérlek te se foglalkozz vele. - néztem a lányomra - Kérem felmenne vele? - adtam oda a szobakulcsot, a tömeg minket nézett. 

- Természetesen. 

- Köszönöm. Sam, légy jó. - pusziltam meg - Te pedig... - állt meg a tekintettem a nőn - Ajánlom, hogy ne oktasd ki. Nem szültem gyereket. És hogy elhagyott, az ő döntése, de köszönöm jól vagyok. Egyébként Bleake, hivatalosan is megfosztalak a szárnyaidtól. Nem vagy az őrangyalom, sőt még egy angyal sem vagy, a szememben biztos nem. Hölgyeim és uraim, hozzá mentem feleségül, de megnyugtatom önöket, hogy holnap indítványozom a válást. - néztem körül, majd ismét Bleake-re és a számomra idegen hölgyre néztem.

- Nem teheted, mert akkor Sam-et elveszik tőled. - próbált zsarolni.

- Ezt bár ne mondtad volna ki. - néztem rá - Sajnálom, hogy elrontottam az estéjüket. Elnézést. - indultam a fel az emeletre a szobákhoz, de útközben megálltam. A kezemről le vettem a gyűrűket, amik Bleake-hez kötötte. - Ez a tiéd. Itt a vége, fuss el véle! - dobtam a földre az ékszereket. Ő még próbálkozott de nem különösebben érdekelt. Felmentem a szobába. Sam és az ismeretlen segítő beszélgettek.

- Nah? - nézet rám a tündérkém.

- Vége. Lerendeztem. - mosolyogtam rá.

- Maga egy erős nő. - mondta a férfi.

- Igyekszem. - mosolyogtam rá. - Megkérhetném még valamire kedves...

- Daniel. Daniel Becker.

- Köszönöm Daniel, amit tett értem. De szeretném megkérni, hogy segítsen, hogy észrevétlenül távozhassunk a hotelból még ma este.

- Rendben, Kedves Jazmine...

- Gordon és Samanta Cabot. - mutattam be a lányomat is.

- Örülök hölgyeim. Megyek megkérdezni, hogy mit lehet tenni. - kiment a szobából. 

- Mi volt? - kérdezte Sam.

- Udvariasan próbáltam, de őszintén közölni vele, hogy itt a vége. A záró mondat pedig Itt a vége, fuss el véle volt, és ledobtam a földre a gyűrűket.

- Nem vagy semmi. De most mi lesz? Haza megyünk?

- Nem. Erre az egy hétre maradunk, elvégre arról volt szó. Csak egy másik hotelben szálunk meg. Telefonálok majd Anna-nek és Tyler-nek, hogy segítsenek eladni a házat. Az ügyvédemet is felhívom és kérvényezem a válást.

- Meg se hallgattad őt, igaz? - nézet rám a kék szemeivel.

- Nem. Nem volt rá erőm, meg nem hiszem, hogy tudod volna magyarázatot adni.

- Igaz. Köszönöm, hogy nem titkolod el előttem. - mosolygott rám Sam majd megölelt.

- Igazán nincs mit, nem akarok neked is hazudni sem titkolózni előtted. 

- Hölgyeim, a hátsó kijárat szabad, ha odaadják nekem a kulcsot, akkor távozhatnak. Kijelentettem önöket. Egy taxi is vár. - mondta Daniel.

- Köszönjük. Köszönök mindent Daniel. Hálás vagyok önnek. Mehetünk? - néztem a lányomra.

- De még mennyire. - mosolygott és megfogta a csomagját. Megpuszilta Daniel Becker arcát. - Köszönöm. - mosolygott rá.

- Nincsmit Sam kisasszony.Viszlát önnek is színésznő. - csókolt kezet.

- Viszlát. Még egyszer köszönöm. - öleltem meg. 

- Nincs mit. - ahogy kimondta, mi már is siettünk a kijárat fele és távoztunk. Felhívtam az ügyvédemet, aki már is intézkedett. Utána Anna-t hívtam. Záró mondatom a beszélgetésben ma már háromszor ismételtem meg. " Itt a vége, fuss el véle."

Harmadik évad 27. rész

.:: Niall szemszöge::.

- Ébred édesem. - suttogta a fülembe Rose.

- Nem akarok felkelni. - fogta meg a derekát, majd behúztam az ágyba.

- Pedig csináltam reggelit. - motyogta a vállamba.

- Miért nem ezzel kezdeted? - ugrottam ki az ágyból.

Akkor lendülettel akartam kikelni, hogy a földön kötöttem ki arccal előre.

- Te szerencsétlen. - forgatta a szemét, majd a kezét nyújtotta, hogy fel húzzon.

Magamra rántottam, majd egy hosszú és forró csókot nyomtam a telt ajkaira.

- Nem vagyok szerencsétlen, mert itt vagy nekem. - ültem fel, majd az ölembe húztam.

Végig csókoltam az arcát, majd végig fektettem az ágyon. Felhúztam a pólóját, majd a hasára is adtam csókokat. Annyira jó volt mindent és ezt a telefonom ébresztője is tudta.

Felkeltem, majd felhúztam Rose-t is.

Lementünk és elfogyasztottuk a reggelit amit az asszonyom csinált, majd felmentem, hogy felvegyek valami ruhát. Mire kész lettem Rose-nak már menni kellett a munkába.

Beszálltam a kocsiba, majd megcéloztam a kapitányságot. Leparkoltam a helyemre, majd megindultam felfelé.

- Sziasztok. - köszöntem.

Mikor jobban köröl néztem akkor esett le, hogy senki nincs itt. Rá néztem az órára. Már rég itt kellene lenniük. De akkor hol az anyámba vannak?

- Tom. - mentem le a portáshoz.

- Igen. - nézett rám unottan.

- Hol van a 196-os nyomozó csoport?

- Elmentek, mert valaki szül. - vonta meg a vállát, majd vissza fordult a monitorjához.

Nem felfelé vettem az irányt hanem a kocsiba. Ahogy beszálltam kaptam egy sms-t, hogy Iza bent van és siessek.

Ahogy beértem Louis már fogadott is, ő várt az elő térben.

- Hogy van?

- Jól, most hozták ki. Hamarosan be lehet hozzá menni.

- Mikor jöttetek be.

- Zoe volt az első, mert Iza-vel valahova lementek. Ez volt kb egy órája, nem én nem rég értem ide. De gyere. - biccentett a fejével, hogy kövessem.

Mire fel értünk már mindenki bent volt.
Az ifjú Styles ott feküdt az anyja karjában és édesen aludt.

Ahogy figyeltük a kis családot Zoe szorosan hozzá bújt Louis-hoz, mire őt átkarolta.

- Hogy van a kis Styles. - guggoltam le, hogy egy szembe legyen az új jövevénnyel.

- Végül mi lett a neve? - kérdezte Liam.

- Marcel James Styles. - mondta mosolyogva Harry.

Harmadik Évad 26.rész

~ Egy hét múlva~

.:: Jazz szemszöge ::.

Már lassan egy hete, hogy Bleake el ment és mint kiderült nem 3 hónapra hanem fél évre. Sam iskolába jár és szerencsére tetszik is neki én meg drámát és művészeti tantárgyakat tanítok  a közeli középiskolába. Nem nagyon örülök, hogy Bleake el ment, mert most nagy szükségem lenne rá, de nincs mit tenni. Megértem, mert ez egy nagy lehetőség és áttörés lehet az életében. Nem akarhatom, hogy miattam maradjon mikor kis kora óta erre várt,erre a munkára. Sam meg kitalálta, hogy jelentkezik az X-faktorba, nem nagyon vagyok elragadtatva az ötlettől, de majd meg látjuk. A mai napom igen csak érdekesre sikerült, mert mutatnom kellett a diákoknak pár figurát színházi trükköt, de legalább szeretik az óráim. Mikor haza mentem, jöttek vevők 2 kiskutya ügyben. Mind kettő csöppségnek lett gazdája így már csak 2 kis kölyöknek kell, mert ugye egy marad Sam-nek.  

Tyler-ék is átjöttek. Kellemesen telt az eltöltött idő, csak Zoe-val kellene már beszélnem. Egyéb megjegyezni való: Kezdhettem a karácsonyi be vásárlást...

~ 5 és fél hónap múlva  (Április 4. Péntek) ~

.:: Jazz szemszöge ::.

Ma mikor felkeltem tudatosult bennem, hogy már két kutya és egy macska osztozik velem az ágyamon. 

- Fanta, Lemon, Sayen. Kifelé - nyöszörögtem szerencsére hallgattak rám. Ki kell kelnem az ágyból, mert Sam-nek is iskola és nekem meg munka.

- Sam, kicsim, kelni kell!- léptem be a szobába, ahol nem túl nagy rend fogadott. De sebaj erre való az anya.

- Jó. Anyu, apu mikor hív? - kérdezte szegénykém álmosan.

- Nem tudom. De most öltözz, mert nem akarom, hogy elkés. Egyébként még két hét és jön. De ha szeretnéd, ma suli után elmehetünk hozzá. Kikérlek az iskolából Tyler bácsival megbeszélem, hogy vigyázzon az állatokra. Jó? 

- Tökéletes ajánlat. - mosolygott és megkaptam a reggeli puszimat.

- Örülök neki. - pusziltam meg én is - Na de öltözés, én hívom Tyler-t és elő vesszem a tegnapi pogácsa adagot, amit sütöttem, az jó lesz tízórainak? - kérdeztem meg a biztonság kedvéért.

- Igen.

- Rendben. - mentem vissza a telefonomért és a papírokért a szobába. Majd bementem a fürdőbe, közben csörgettem Tyler-t. - Jó reggelt hét alvó. - szóltam a készülékbe - Csak azért hívlak, mert Sam-mel ma elmennénk egy hétre meglátogatni Bleake-t és vigyáznátok a házra és a 3 jó madárra? Nagyon hálás lennék. - mondtam el mit akartam. Gondolkodás nélkül belement. Gyorsan elkészültem és le ellenőriztem Sam-et is. Kész volt indulásra, még a haját is egyedül fonta be. Ügyes.

- Parancsoljon hercegnő a reggeli, 5. óra után megyek érted. Jó így? - kérdeztem meg. 

- Szuper. Akkor megyünk? 

- Igen. Megyünk. Három órám lesz ma és haza jövök bepakolok, átadom az egyik kulcsot és megyek érted és mehetünk. 

- Remek. - vigyorgott.

- Sejtettem.- mondtam és adtam a kutyáknak és Lemon-nak enni valót meg frissvizet. Fogtam egy almát és a dolgaimat is nyalábomba és indulhatunk is.  

- Majd jövök érted. Ügyesen. - pusziltam meg a lányomat, az iskola előtt.

- Meg lesz. Szia és várlak. - szállt ki a kocsiból, meg vártam, hogy be menjen az épületbe és indultam dolgozni. Első órában művészet ismeretek voltak az elsősöknek, rajzoltattam velük, és megkérdeztem, hogy  ameddig nem leszek szeretnének-e filmet nézni. Természetesen igen volt a válasz, így megállapodtunk egy filmben.  A második órában a lehető legjobb osztállyal volt órám, csupa iróniával.

"- Tanárnő! - szólalt fel George az utolsó padból.

- Igen?

- Ha 8 évvel idősebb lennék hozzám jönne feleségül? - kérdezte meg, persze a diákok nevettek a hülyeségén, de én kevésbé találtam viccesnek és humorosnak a szellemességét.

- Persze George, másnap el is válnék tőled, ha nem az nap. - mosolyogtam rá, nos ez nagyobb nevetést eredményezett.

- Humoros. - fogta be a száját és a feladatra koncentrált."

Utolsó órában dráma óra volt, ahol beszéd gyakorlatokat tanítottam ma. Pl.:

"Nyakas a paraszt gazda, faragatlan fajta.

Kajla bajsza alatt kacag, ha dagad a flaska.

Haj-jaj, ablak alatt dalra fakad, s szakadatlan hajtja,

Ha laza a gatya madzag, csak kalap van rajta.

Ablak alatt dalra fakad, s szakadatlan hajtja,

Ha laza a gatya madzag, csak kalap van rajta."

 "Csoki pudingon csücsül egy csóka,

csoki csíkot húz a csiga csoki nyála.

Csoki csemegéből fóka nyalóka,

csoki csillag csemege is lenne, ha vóna."

Természetesen mondanom kellett még egyet köz kívánatra, gondoltam megnevetettem őket.

- A kotyogó klotyó felé totyog a vén, motyogó lotyó, de késő, mert a rotyogó gatyóból potyog a motyó. Na de mára ennyi. - mosolyogtam a csengő szóra.

Lényegében jól teltek az óráim, és sikerült mindent elintéznem, az igazgató is roppant készséges volt és megértette a helyzetemet. Szóval, irány pakolni és irány haza, Sam-ért, majd a repülőtérre.

Harmadik Évad 25. rész

.:: Harry szemszöge ::.

Reggel amikor fel keltem egyedül találtam magam az ágyba. Kinyújtottam a kezem, hogy megtaláljam a villanykapcsolót. Ahogy a fény átjárta a szobát engem úgy vakított el. Mikor megszokta a szemem a sötétet megkerestem a telefont, hogy megnézzem hány óra van. Iza még nem mehetett el, mert hajnali négykor nem szokott lemenni dolgozni.

Nagy nehezen felkeltem, majd kimentem a fürdőbe ahol megtaláltam Iza-t.

- Hogy ilyen korán felkeltél? - kérdeztem tőle, miközben leültem mellé a kád szélére.

- Rosszul voltam. - vonta meg a vállát.

- Miért nem keltettél fel?

- Mert az hittem, hogy csak valamit össze ettem és azért fordult fel a gyomrom.

- Miért nem az?

- Nem. - rázta meg a fejét.

- Mond el mi van. - simítottam meg az arcát.

- Harry terhes vagyok. - mutatott meg egy tesztet.

- Hogy?

- Nem tudom, de már egy ideje gyanakodtam rá, most meg a rosszul lét. Ahogy felkeltem az első után egy patikához vezetett. Mind a kettő tesztet azt mutatja ki, hogy terhes vagyok. - sóhajtott fel.

Magamhoz öleltem, de a mosolyt nem tudtam eltörölni az arcomról.

- Jó reggel álomszuszék. - csókoltam bele a nyakába.

- Nem akarok felkelni. - fordult át a másik oldalára.

- Pedig mára van egy nagyon jó tervem, hogy mit csináljunk.

- Még 10 percet. - húzta magára a takarót.

Kikeltem az ágyból, majd írtam Louis-nak egy akció indul. Annyit írt vissza, hogy drága lesz. Annyira kedves barátaim vannak. Úgy hogy szívességből segítenek soha. Több hete hallgatom, hogy kettesben akartnak lenni, de a gyerekeket nem tudják kire hagyni, mert féltik őket. Naponta hallgatjuk a vitát, szóval egyszóval szar. Ismerem őket és tudom, hogy ezzel akarnak minket manipulálni. Tuti sikerülni fog nekik.

Nagy nehezen levánszorgott, majd leült az egyik székre és szétterült az asztalon és ott akart tovább aludni.

- Ébredj. - kezdtem el bökdösni.

- Hagyjál. - bökött meg.

- Gyerünk. - csikiztem meg az oldalát.

Nagy nehezen elrángattam az orvoshoz, ott kiderült, hogy 8 hetes terhes.

Volt egy tervem az estére szóval az orvos után elmentünk egy éterembe, majd ott töltöttük a délutánt.

Kiértünk a partra a többiek már ott volták és háttal álltak nekünk.

Megfogtam Iza kezét, majd a part felé sétáltunk.

- Nézz arra. - mutattam a többiek felé akik egy-egy táblát tartottak.

- Atya úr isten. - kapott a szájához.

- Iza Camelot hozzám jössz? - térdeltem le elé.

- Igen. - mondta ki mire az ujjára húztam a gyűrűt és megcsókoltam.

- Ez az. - kiabáltak hátul a tábla tartok.

Harmadik Évad 24. rész

.:: Bleake szemszöge ::. 

- Jazzy, édesem! Hol van a kék pulcsim? Jazz! Jazmine szerelmem! - ordítottam a földön fekvő kedvesemre.  - Samanta. - jutott eszembe, hogy a lány a kutyáknál van. Mit csinálják? Jó rendben élni él... néztem meg a lélegzetét. Pulzusa lassú, de legalább egyenletes. Hívom a mentőket. Miután fel hívtam őket, kimentem Sam-ért.

- Figyelj csak Sam, Jazz elájult most beviszik a kórházba. Te is szeretnél be jönni? - néztem a fogadott lányunkra.

- Igen. Szeretnék, de ugye nem lesz baja?

- Nem tudom. - mondtam és a kapuban már meg is álltak a mentősök.

- Jó napot! Hol van? - kérdezte az egyik férfi.

- Jöjjenek! - mondtam - Sam, te addig menj fel létszíves.

- Oké. Ígérjék meg, hogy vigyáznak rá. - nézet a szállítósokra.

- Vigyázunk. - mondta neki az egyik, miközben Jazmine-t fel emeltük a földről és a hordágyra raktuk. Sam és én is fogtunk egy kabátot, bezárkóztam és kocsival utánunk mentünk be a kórházba.

- Nem lesz semmi baja igaz? - kérdezte Sam a kocsiban.

- Nem tudom. Remélem, hogy nem.

- Holnap elutazol? - kérdezte.

- Nem tudom. Attól függ, mit mond az orvos. - válaszoltam.

- És velem mi lesz?

- Megoldjuk. Itt leparkolunk. - mondtam neki bár nem figyeltem arra, hogy mit is mondok neki, vagy hogy egyáltalán válaszol, most csak Jazz-re tudok gondolni.

- Jó. - állítottam le a motort, és indultunk be. Mikor beértünk Sam megfogta a kezem én rá mosolyogtam, de nem volt teljesen őszinte most az a mosoly, mert aggódom a feleségem miatt. Meg tudtuk, hogy hol van, annyit mondtak nem kell aggódnunk, csak várni kell. Elmentem Sam-nek venni valami enni valót, én megittam egy kávét.

Aggodalom ült az arcomon, nem tudtam mi baja és nem tudtam, hogy holnap mi lesz. Nem tudtok neki segíteni és még a munkám is elveszíthetem, nem beszélve Sam-ről és Jazz-ről. Már több mint 4 órája vártunk, mikor kilépet a vizsgálóból egy nővér.

- Maga Gordon kisasszony hozzá tatozója? - kérdeztem tőlem, persze Sam is rögtön felkapta a fejét.

- Igen.

- Jó. Nem kell aggódni nincs semmi baj, csak egy betegségre bukkantunk rá, minél az ájulás gyakori, de ha szedd gyógyszert nem lehet baj.

- És mi az? - szólt közbe Sam.

- Szívritmuszavar. - válaszolt neki a nővér. 

- Az mit jelent? - nézet a kék szemeivel a lányom.

- Szívritmuszavarokról beszélünk, amikor a szívdobogást koordináló elektromos tevékenység nem megfelelően működik, ezáltal szíve túl gyorsan, túl lassan, vagy szabálytalanul kezd el verni.

- Lehet belőle baj?

- Elvileg nem, csak életmódot kell váltania és öröké gyógyszert kell szednie. - mondta a nővér.

- Értem. - válaszolt Sam.

- És mikor jöhet haza? - kérdeztem meg.

- Már is. Már csak a receptet írják.

- Szükséges megfigyelés?

- Nem. Ha szedi a gyógyszert és nem éri stressz, nem lesz gond. - mondta nekünk, közben Jazz is kilépet.

- Sziasztok! - mosolygott a maga angyali mosolyával.

- Anya! - rohant oda és megölelte.

- Semmi baj! Jól vagyok! Csak elájultam de már nincs baj. - puszilta meg.

- Én is kapok? - néztem rá. Mire válaszul oda jött és megcsókolt.

- Na de mennyünk, mert már későre jár. Te holnap utazol, te pedig kisasszony megnézed az iskolát. - mosolygott.

- Elnézést. - csörgött a telefonom. Ennek a hírnek nem fognak a lányok örülni.

- Mehetünk? - kérdezte Sam, most már vidáman.

- Igen. - válaszoltam.

- Valami fontos? - kérdezte az angyalkám.

- Majd otthon. - válaszoltam és indultam az ajtó irányába Sam Jazz kezébe csimpaszkodott és az enyémet is megfogta, beültünk a kocsiba és haza indultunk. Sam azt ecsetelgette, hogy mennyire aggódott meg ilyesmik.

Harmadik Évad 23. rész

.:: Zoe Szemszöge ::.

Este miután lefektettük az apró népséget még Louis-sal vitatkoztunk egy röpke fél órát. Végül arra a megállapodásra jutottunk, hogy Iza a hibás. Este így lenyugodtak a kedélyek. Szeretünk emberek úgy hibáztatni, hogy nincs is itt. Sőt nem is tudja hogy mi vitatkozunk. Tudom, hogy a vita miattam kezdődött, de nem érdekel. Látta rajtam, hogy mérges vagyok, akkor ne fokozza tovább a kedélyeket. Olyan mint olajat önteni a tűzre. 

~ Két hét múlva~

Hivatalosan is vége a kényszer pihenőmnek. Reggel ahogy fel ébredtek a kölykök csináltunk nekik reggelit. Louis elvitte őket az oviba, addig én nagyjából össze pakoltam. Mire végeztem Louis is megérkezett.

Ő vezetett, mivel akár hogy is akartam szerinte én még mindig beteg voltam.

- Végre látunk sorainkba. - ölelt magához Harry.

- Már hiányoztál, senki nem tud olyan jó kávét csinálni mint te. - szorongatott meg Harry.

- Itt a kedvenc titkárnőm. - szeretgetett meg Liam.

- Tegyél le róla.

- Kímélni kell téged, szóval itt csücsülsz szépen és kitöltöd a papírokat. - veregette meg a vállam apa.

- Nem vagyok hadi sérült. Két hetet ültem a szobámba. Nem csinálhattam semmit, semmit. Ne hogy már itt keljen ülnöm és azt olvasgatnom, hogy mi volt az ok a gyilkosságra.

Hirtelen megszólalt apa telefonja.

- Igen... azonnal megyünk. - tette le a telefont - Van egy hullánk.

Fiúk megindultak. Oda osontam a kocsihoz, majd beültem az anyós ülésre, Mex meg leghátra.

- Melyik része nem világos a kíméltetni kell téged ezért maradsz.

- Maradsz. - mondtam neki mosolyogva.

Nem szólt semmit, csak indította a kocsit. Nem volt messze a helyszín. Mikor megállt a kocsi, Mex ugrott ki először. Louis kinyitotta nekem a kocsit, mire a fiúk megrázták a fejüket.

- Hamarabb bent volt mint én. - mondta Louis.

- Hogy nem érted, meg hogy csak jót akarunk neked. - motyogta apa.

- Ti meg hogy nem akarok egyedül bent ülni, meg abból mi baj származik, ha megnézek egy hullát.

- Ebben igazat adok neki. - mondta Niall.

- Fúúúú, te lány. - morogta apa, majd bement.

Követtük a terembe. Ott tele volt virágokkal. Volt ott minden, fehér liliom, zöld flamingó, lila trombita virág, narancs krizantém, tele van még különböző zöld fikusszal, mélyvörös birsalma virág, kék nefelejcs, cikcakk mintás ibolya, vörös rózsa mellette hulla és a szemén meg napra forgók.

- Ilyet sem láttam minden nap. - húzta fel a kesztyűjét Niall.

Délután én leléptem, hogy haza vigyem az apró népséget. Felnyaláboltam egy adag papírköteget, majd az kíséretébe megindultam haza.

Otthon miután ettek én leültem a nappaliba az asztalhoz. Ők meg a szőnyegen játszottak.

Louis este későn esett haza hulla fáradtan. Kanapén szétterült. Nagy nehezen felrángattam. Magától fel ment a szobánkba. Le fektettem az apró népséget, majd egy zuhany után befeküdtem az uram mellé.