Harmadik Évad 38.rész

~1 héttel később, Április 11.~
.:: Jazz szemszöge ::.

Indulunk a repülőtérre vissza az eredeti otthonunkhoz, elhozzuk a jószágainkat és mindent ami fontos. Beszélek Zoe-val, hogy elmondjak neki mindent, és azt is, hogy bocsásson meg Zayn-nek, mert én is megtettem. Ne utálja Bleake-t, mert én sem utálom, ha ő nem teszi amit tesz akkor, talán soha nem állok szóba ismét Zayn-nel és nem tudom, meg hogy még mindig szeret engem. És én sem ismerem be magamnak sem, hogy igen számomra sem közömbös. Ha az életem más lenne, mint amilyen talán soha nem történt volna meg, ami most megtörtént. Nem ismerem meg önmagam.

Kezdjük az elején.

Megismerkedtem Tyler-el azaz Tyler Boltonnal, az akkori bájgúnárral és nőcsábásszal, és talán ez volt az egyik ok, amiért Zoe kidobott. Én Tyler-höz költöztem. Igen érdekes volt, de minden másképp történt, mint az emberek hiszik. Eleinte úgy tűnt, hogy több lesz barátságnál, de nem csalódtam, Tyler remek barát, igaz voltak kalandjaink is. De ne ugorjunk ekkorát. Megismertem Zayn-t és az apját, az apja lett a rendezőm és Zayn és Tyler, pedig a munka társam, egy filmben. Zayn-ékhez költöztem, ott játszadoztunk egy más érzelmeivel. Milyen rég volt, már 9 éve. Zoe-nak már ott meggyűlt a baja velem. Sosem sejtettem, hogy ennyi minden történik velem. Ismét kanyart veszek a múlt emlékeibe, megismerkedtem Brad-el, Lara-ként, egy átlagos amnézia, egy maffia főnök, egy különös család, 3 testvér és egy, ki közülük az enyém is. Brad, ez a szó még mindig kedves nekem, akárcsak az öcsé Carlos. Egy hárpia nőszemély, aki bosszút forralt és megnehezíttette a mindennapjainkat. Főleg Zoe-t és Zayn-ét és Tyler-ét. 

Aztán nagy kalandok voltak kiderült, hogy Zoe csak félig a testvérem és Carlos és Brad a testvérei. Ugyancsak félig. Micsoda dolgok. Az esküvőnk, aztán az ő kalandjai, rendőr nőcske lett. Én pedig félig bűnöző. Meghalt a férjem. Meghalt a testvére Zayn-el pedig csak játszadoztunk végig. Megismertem Bleake-t. Először barátok lettünk, de minden változik ugye, balesetet is szenvedtem az évek alatt, egy golyó által, de felépültem. Aztán utazások, titkok, tanárkodás... minden megtörtént.

Sarlote és Nono, Enrike, Zayn esküvője. Bleake-kel való összejövetel, a titok, mikor nekem is kiderül minden egy bizonyos éjszakáról, és még sok sok dolog. Házasság a tökéletesnek hitt férfival. Tökéletes barát, aki családos férfi lett. És még sorolhatnám mi minden történt, amiről más szinte nem tudott csak én.  

Olyan kalandokban volt részem 9 év alatt, mint másnak egy életen keresztül. De a legnagyobb kalandom Sam.

- Indulunk? - jött be a kicsike kalandom.

- Igen. Mehetünk.

Felszállt a gép. Mikor megérkeztünk rögtön taxiba szálltunk és indultunk a nővéremékhez. A ház üres volt. - Ezt nem hiszem el, most kellett elutaznia. - morgolódtam. Hogy lehet valaki ilyen kis szemét, hogy pont most mikor nekem fontos dolgom lenne vele akkor nincs itthon. Sejthettem, hogy ez  lesz.

- Anya, most mi lesz? - nézet fel rám Sam.

- Hát most meglátogatjuk Tyler bácsit és Anne nénit és a két rossz csontot. Aztán beszélünk az ügyvéd bácsival és elmegyünk a régi házhoz, beszélni Bleake-el. Aztán az iskoládba, meg az enyémbe és onnan is elhozni amit el kell. Tyler-éknél elmeséltem, hogy hogy jártunk és hogy szeretnénk Londonba maradni, azt is elmondtam Anne-nak és Tyler-nek, ameddig a gyerekek játszanak, hogy mi van Zayn-el.

- Csak ne kerülj bajba! - mondta Tyler.

- Igyekszem. - mosolyogtam.

- Akkor most mi lesz Zayn-el és veled? - kérdezte Anne.

- Nem tudom, félek, hogy szeretem. - ismertem el végre magamnak is.

- Jazzy angyalkám. - lépet közelebb Tyler, a stílusa még nem változott, de csak és kizárólag barát.  - Ismétlem önmagam, nem szeretném, hogy megint bajba kerülj és csalódj a pasikban. - mondta Tyler.

- Én sem. - mondta Anne.

- Nem lesz semmi bajom és majd még kiderül, hogy mi lesz velünk.

Mondtam el a hadi tervet. Így is lett. Elintéztünk mindent. A férjemmel nem olyan simán ment a dolog. De sikerült, alá írta a papírt és elváltunk. Össze pakoltunk, fel pakoltuk Fanta-t és Sayen-t és persze Lemon-t és indultunk vissza az új otthonunkba Londonba. Indulás előtt még kaptam egy üzenetet Bleake-től: "Bocsáss meg, mindig szerettelek". Különösen nem érdekelt. Megbocsájtottam neki abban a pillanatban, csak nem tudtam még kimondani.