Harmadik Évad 43. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

- Milyen volt a vakációnk? - kérdezte Louis miközben átölelt hátulról.
- Fantasztikus. - fordultam felé, majd megcsókoltam.
- Mond az, hogy nincsenek fantasztikus ötleteim.
- Neked csak az van. - forgattam a szemem.
- Los Angelesbe tartó utasainkat megkérjük, hogy szálljanak fel a gépre. - mondta a hangos bemondó.
Louis megfogta a kezeim, majd előre mentem ő meg mögöttem jött, de a kezeimet nem engedte el.
- Úgy érzem magam mintha most házasodtunk volna össze. - mondtam már a gépen.
- Én is így érzek. - adott egy csókot a homlokomra.
Hátra dőltem az ülésen, majd kikapcsoltam a telefonom. A biztonsági övet bekötöttem. Ahogy elértük a megfelelő magasságot kicsatoltam az övet, majd Louis vállra hajtottam a fejem és kipihentem a pihenést.

- Ébredj. - adott egy csókot a homlokomra - Megérkeztünk.
Nyújtózkodtam, majd kicsatoltam az övet. Utolsónak szálltunk le a gépről. Kint Liam várt. Nem volt valami vidám.
Felvettük a csomagjainkat, majd segített betenni őket a csomagtartóba. Beültünk hátra, majd Liam indíttotta a kocsit.
- Kaptatok levelet. - adott nekünk hátra egy fekete borítékot.
- Mi van benne? - vettem el.
- Zayn küldte Londonból.
Kinyitottam a borítókét, majd kivettem belőle egy ugyan olyan fekete levelet.

Kedves Zoe,

Az én feladatom közölnöm veled a szörnyű hírt. Telefonom akartam elmondani, de nem értelek el. Így levél forma mellett döntöttem. Később küldtem, mert nem akartam neked is tönkre tenni ezt a heted, mert tudom, hogy hol voltatok. Kérlek ne haragudj, hogy egy héttel később szolok. 
Egy hete egy részeg sofőr neki ment a húgod kocsijának. A vezető felőli oldal teljesen összeroncsolódott. Jazmine-t nem tudták megmenteni. Ott  meghaltak mind a ketten, de gonodlom nem érdekel, hogy mi történt a másik soförrel. Sam is vele utazott. Ő szerencsés volt, csak a keze tört el.
Szeretett húgod temetése a Londoni központi temetőben lesz Április 26.
Zayn

- Mindenkinek küldött egy levelet. - mondta nekünk Liam.
- Mikor? - kérdeztem.
- Április 12.
Remegett a kezem és csak bámultam ki a fejemből. Nem jutott el a tudatomig, hogy mit is olvastam valójába. Lehet, hogy valami vicc. Biztos megint az mint múltkor volt. Csak mi hittük, hogy halott, de valójában jó volt. Biztos megint csak ez. Azért csinálja, mert nem értettem meg amit mesélt telefonba. Ezzel akar megleckéztetni.
Haza értünk én megfogtam magam és levágódtam a kanapéra.
- Anya. - jött oda Lucas, majd megölelte a lába. - Miért sírsz? - nézett fel rám.
Közbe Soffy Louis karjaiban volt. Én is felvettem az egyetlen fiam.
Leültem az ágyra, majd a fiam hajába temettem az arcom és ott engedtem el a könnyem. Fájt, sokkal jobban mint az ,,első" halála

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése